Ez is egy jó nap

A mai napot arra szántuk, hogy egy gyerekkori barátunk, és most már kollégánk is esküvőjén részt vegyünk. Már akkor, amikor a meghívót odaadták, tudtuk, hogy az időpont pont a nyaralásunkkal egybeesik, így akkor azt mondtuk, hogy nem biztos, hogy ott leszünk.
Aztán sok minden történt az elmúlt hetekben, ami miatt már úgy is jöttünk el, hogy ha csak nem történik valami egetrengető katasztrófa, akkor megyünk. A Fradi mezek mellé az ünneplős ing, és ruha is bekerült a bőröndbe.
Azt nem mondom, hogy jól esett nekivágni ma ennek az útnak (Tatabányán volt az esküvő), de az autópályán egész gyorsan haladtunk.
Úgy örültek nekünk, hogy nem is bántuk meg egy percét sem az utazásnak. Sokat jelentett nekik, mi meg szeretünk másoknak is örömet szerezni, nem csak magunknak.
Mielőtt elindultunk, még megnéztük a strandról a Balaton-átúszást, vagyis inkább a hajókat.
A városban fürtökben lógtak az emberek, egy talpalatnyi hely nem maradt parkolásra.
Miután hazaértünk (ejj, de jó volt ide visszajönni még) még lementünk a strandra, a fiúk labdáztak, frizbiztek, én meg a padon ülve kiélveztem a naplementét.