Csúcsnap

Ma Siófokon jártunk. Meg volt beszélve ott egy találkozó barátokkal, a Mustafában ebèdeltünk, aztán fagyiztunk, sètáltunk egyet a bazár soron, vègül mentünk a kikötőbe.
Rengeteg kèpet csináltam, újabban figyelem a mindenfèle oszlopokra ragasztott matricákat is, mert nem csak ilyen-olyan focidrukkerek matricáit lehet látni, hanem akár külön kis kincseket is.

Ez nagyon cuki volt, mèg mosolyogtam is egy jót, amikor fènykèpeztem.
Kèszült a fiúkról is egy fènykèp, ami újabban nem könnyű dolog, főleg hármójukról egyszerre.

Aztán délután jött a mai nap csúcspontja, amikor megvettük a jegyeket a Szigligetre. Nem hiszem, hogy valaha is kèpes leszek megunni a hajózást a Balatonon ezzel a hajóval, bármeddig képes lennék menni vele. Nèzni is nagyon szeretem, fotók százai vannak már a telefonomon, a Google fotókon róla. Nem tudom hányszor videóztam le, ahogy kiköt, vagy elindul. De rajta utazni is sokadszorra is ugyanaz a frenetikus èlmèny, mint először volt.
Jó hosszú az út Siófok és Balatonboglár között, három óra húsz perc, úgyhogy volt idő kièlvezni mindent. Voltak percek, amikor arról is megfeledkeztem, hogy nem egyedül vagyok a hajón, csak èlveztem, ahogy a nap süti az arcomat,a szél borzolja a hajamat.
Volt egy kis vihar is, aminek a széle elkapott minket. Gyönyörű látvány volt, de azért az eső lezavart minket fentről átmenetileg.
Amikor Bogláron kikötöttünk, a véletlen szerencse úgy hozta, hogy a kapitány is ott állt a kijáratnál. Én pedig egy régi vágyam miatt megszólítottam, és megkérdeztem tőle, hogy készülhetne e rólunk egy közös kép. Nagyon kedvesen rögtön beleegyezett, és amikor elárultam neki, hogy ő a kedvenc kapitányom, rögtön fel is hívott a fülkébe, ahonnan irányítja ezt a csodát, hogy ott készüljön a kép.
Aztán megköszöntem neki, mondtam, hogy remélem, jövőre is együtt hajózunk majd, mire megkérdezte, hogy az idén már nem? Mondtam, hogy sajnos több hajóút már nem fér bele a költségvetésbe, erre meghívott holnapután estére egy révfülöpi útra. Csúcs .. nagyon jó lesz.
Képek: