Ilyen volt ez a szombat. Túl sok izgalom nem volt benne, még az a két focimeccs is inkább bosszúságot okozott, mint igazi kikapcsolódást, amit ma élőben, illetve a tévén keresztül láttunk. Jobb el is felejteni gyorsan, mást nem lehet tenni.
Patrik délelőtt tizenegykor érkezett haza az after-partyról. :D Na, azért nem addig tartott, mert hajnali háromnegyed háromkor kaptam tőle egy messenger üzenetet, hogy "tizenegykor megyek, muszáj aludnom egyet" Még jó, hogy üzent, és még jó, hogy én meg felébredtem reggel, amikor az apja épp másodszorra készült dühbe gurulni, mert egyszer már hajnali ötkor lehiggadt, és megnyugodott, hogy majd biztos jön az első busszal. De aztán, amikor még hétkor sem volt sehol, ráadásul a telefonja is ki volt kapcsolva, hát.. jókor ébredtem, na. :D Így sem volt boldog, de legalább tudtuk, hogy semmi baja, csak hát ha muszáj aludni, akkor muszáj. Ilyen ez. :)
Az a fentiekből is jól látszik, hogy mennyire hozzá lehet edződni ehhez is. Már rég nem aggódom halálra magam, ha valahova bulizni megy, és nyugodtan le is tudok feküdni. Ma éjjel sem ébredtem fel arra sem, hogy írt (és elmondása szerint pont ezért nekem jött az üzenet, mert tudta, hogy én nem fogok rá felébredni, de ha az apjának ír, ő tuti, hogy azonnal megébred a csipogásra, és nem akarta felébreszteni) Tudom, hogy szokott inni, de azt gondolom, volt az az ominózus eset, ami után egy egész napig rettenetesen rosszul volt, és akkor azért sikerült egy körülbelüli határvonalat megtalálnia ezügyben.
Nagyjából minden hétvégén megy valahova, hol hosszabb, hol kevesebb időre. Van, hogy ő alszik máshol, van, hogy nálunk alszik valaki (mindig ugyanaz azért), de szerintem teljesen normálisan csinálja ezt is. Arra kíváncsi leszek, hogy majd ha főiskolás vagy egyetemista lesz, akkor mennyire fog ez megváltozni. Remélem azért nem nagyon, mert ezzel így együtt tudok/tudunk élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése