Nehéz, tanulságos és megterhelő hét van mögöttem. Egészen más szempontok miatt volt nehéz és megterhelő, mint eddig bármikor. Igyekszem csak a tanulságokat levonni belőle, és nem túlagyalni az egészet, ami jelen pillanatban -épp a fáradtságomnak köszönhetően- jól is megy. Annyira jól, hogy még a tanulságok sem annyira érdekelnek. Csak az, hogy vége van végre.
A hétvége remélhetőleg lazulósra sikerül, még akkor is, ha az iskolakezdés miatt nemigen lehet már lazulni. A tornacipők és a cipők még mindig nincsenek meg. Márpedig lyukas cipőben mégsem mehet iskolába senki sem. :) Ciki lenne, na. :)
A nyári szünetnek is vége lassan. A gyerekeink közül természetesen Erik az egyetlen, aki egyáltalán nem várja az iskolát, a többiek azért már mondták, hogy jó lesz suliba menni. :) Én részemről még mindig Erikkel értek egyet, már csak azért is, mert mindig az van bennem, hogy ez az iskolarendszer most sokkal többet vesz el a gyerekektől, mint amennyit ad cserébe, és sajnálom őket, hogy oda kell "áldozzák" az életük nagy részét. :) De erről a véleményemről azért a fiúk előtt bölcsen hallgatok, még csak az hiányozna, hogy Erik "vérszemet" kapjon. :D :D
A nyári meleg, ami a hétvégére visszatért azért bevallom, sok mindenben megvigasztal. :) Azzal most nem foglalkozom, hogy ez most már az utolsó ilyen lesz egy darabig. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése