2012. okt. 27.

Nem panasz

Egy félmondatról jutott eszembe ma, amit már nem is tudnék visszaidézni, mert már azt sem tudom, kié volt a félmondat, csak az utána következő gondolatok maradtak meg. (és már ezért is hálás vagyok, hogy legalább ezek megmaradtak)
Szóval, gondoltam megörökítem, mik azok, amikben az elmúlt 13 évben nem volt részem.
-Moziba menni.
-Gyerekmentes napot tartani.
-Kettesben eltölteni egy hétvégét a férjemmel.
-Csak úgy elkölteni a fizetésemet.

Még bővülhetne a lista azzal, hogy "egész nap ágyban lenni", de aztán ezt elvetettem, mert nem igaz. Egyszer, mikor Roland pár hónapos baba volt, olyan kemény vesegörcsöm volt két éjjel egymás után, hogy az utána következő napot szinte átaludtam. (csak közben el kellett vinni Eriket szemészetre)

Viszont, sokkal hosszabb az a lista, amiben részem volt. Mindenfélét tudok ide írni, a babaillattól, a mosolyokon keresztül a hányós éjszakákon keresztül a kruppos rohamokig, és a kismillió egyéb ilyen-olyan apró, vagy nagyobb eseményekig, történésekig. Ülhetnék itt holnap reggelig is, szerintem akkor sem venném számba az összeset. Tulajdonképpen mindig is úgy gondoltam, végtelen hálával tartozom a sorsnak, amiért legalább ezt a család-dolgot ilyen egyszerűvé tette nekem. A tizenhárom év anyaság minden pillanata jó volt, még azok is, amikor kiborultam, és ordítoztam velük, vagy csak szimplán közöltem, hogy felmondok. Nem cserélném el semmiért, és bármikor újrakezdeném.
Mostanában azonban, amikor egyre kevesebb dologhoz kellek én személyesen, sokkal többször elég a háttérmunkám, néha már vágyom azokra a dolgokra, amik eddig egy cseppet sem hiányoztak. Most valahogy ez az a pont, amikor vagy kezdjük újra, vagy csináljunk teljesen mást.

Vagy legalább vegyünk egy lakkfekete kiskutyát.

5 megjegyzés:

  1. Én sem bánok semmit sem igazán, számba véve a 14 felnőtt évemet, ebből az 5 anyásat is. Ezer dolgot lehetne másképp csinálni, de ezen keseregni kár. A te listádból kiindulva, mi moziban voltunk párszor, meg vacsizni is, sőt évente egyszer eljutunk az Operettbe is BPre:-)

    VálaszTörlés
  2. Jó, hogy ezt így írtad le! Sokkal többet kapunk valóban ezek alatt az évek alatt, mint amiről lemondunk! Így van ez tényleg!

    VálaszTörlés
  3. De 13 éve egyetlen gyerekmentes nap se, egyetlen mozi se? Sehol egy barátnő, nagymama, bárki? Vagy nem is hiányzik?

    Amúgy nagyon-nagyon igazad van, csak én most a "még azok is, amikor kiborultam, és ordítoztam velük, vagy csak szimplán közöltem, hogy felmondok" szakaszban vagyok...

    VálaszTörlés
  4. Teljesen megértelek, és érdeklődve várom a folytatást!:-)
    Én is hányszor éltem át ezt!!!

    VálaszTörlés
  5. Superwoman, szó sincs kesergésről.
    Dominika, pontosan. Ez a lényeg.
    Timi, egyetlen egy sem. De igen, amikor a kiborulós-felmondós napjaim vannak, akkor nagyon hiányzik. Egyébként meg így természetes. Az egész családom itt lakik egy házszámon velünk, mégis így alakult...
    Anikó, a folytatás az lesz, ahogy szokott.. minden megy a maga útján. :)

    VálaszTörlés