2011. dec. 3.

Elfelejtettem...

..pedig egész hét elején számon tartottam, mint életem egyik fontos dátumát. Aztán aznap sikeresen megfeledkeztem róla. És tegnap is. Ma este egy villanással beugrott, hogy húha, elmúlt már elseje. Aznap lett a blog három éves. :)
Az első bejegyzés óta hihetetlen változáson mentem keresztül, ezt még én magam is látom. Egyetlen egy olvasóm van, aki az első betűtől kezdve olvas mindig, azt hiszem, az előző mondatommal egyet fog érteni. Akkor egyik nagyon búskomor időszakomat éltem meg, hatalmas segítség volt kiírni magamból. Azóta már sok-sok jobb és rosszabb pillanatnál éreztem ugyanezt. Nem tudom, enélkül is ugyanez lennék e, vagy valaki más. Szegényebb lennék, az biztos. Azok közül, akikkel bármilyen módon is már kapcsolatba kerültem az írásaim révén, senkit nem ismernék ha csak a valódi világomban mozognék, és nem élnék itt, a virtuális valóságban is.
Néha félelemmel írok őszintén, máskor büszke vagyok az őszinteségemre. Vannak ugyan dolgok, amikről soha nem írtam, és nagy valószínűséggel nem is fogok. Nem azért, mert nem vállalható, azért, mert annyira nem csak rólam szól, hogy úgy már nem. Magammal kapcsolatban azt hiszem, kiadtam már mindent. Tudjátok rólam, hogy nem tudok főzni, és nem is szeretek. Tudjátok, hogy nem szeretek korán kelni, és van, hogy nem is tudok. Azt is, hogy milyen betegségeim vannak, és azt is, hogy mennyire nehéz ezt elfogadnom. Tudjátok, hogy a gyerekeimért bármire képes vagyok, de azt is, hogy a gyerekeim mennyire az idegeimre tudnak menni. Tudjátok, hogy sírok akkor is, ha bánatom van, de akkor is, ha örülök. Tudjátok, hogy az érzelmeimet olyan szinten élem meg, ami néha fájdalmas. Többet tudtok rólam, mint sokan a személyes ismerőseim közül.
Nem tudok most olyat írni, amivel meglepnék bárkit is. Magamat megleptem már számtalan alkalommal a bloggal kapcsolatos kitartásommal, még én magam is azt gondoltam, hamar rá fogok unni. Nem így lett.

A mai a 798. bejegyzés. De ha ezt a kettőt nem számoljuk, ami túl van már az elsején, akkor 796. bejegyzés született a három év alatt, 1524 komment. (ebben szerepelnek az enyémek is) 28 rendszeres olvasóm van, akiknek külön köszönöm, hogy vállalják, hogy olvasnak. A legtöbb látogató Szilviéktől érkezett, összesen 5160-an.

Nem tudom mit mondhatnék azon kívül, hogy KÖSZÖNÖM. :)

9 megjegyzés:

  1. Pár hete olvaslak rendszeresen, előtte csak be-benéztem másoktól.
    Az a helyzet, hogy úgy érzem sok mindenben hasonlóak vagyunk. Például az a szomorúság-érzés ami benned is bujkál még a vidám soraidban is...
    Akkor is ha boldog vagy. Ez vonz ide többek között :) Ami mélységet emögött a szomorúság mögött érzek.

    VálaszTörlés
  2. Isten éltesse a blogodat és Téged is sokáig! :)

    VálaszTörlés
  3. Még sokszor 3 évet kívánok a blogodnak, és Nekünk olvasóknak, hogy olvashassunk:)

    VálaszTörlés
  4. Heni, abszolút igaz, amit írsz. :)
    Köszönöm nektek Heni, Ági és Bea. :)

    VálaszTörlés
  5. És elszorult a torkod, miközben elolvastad?

    Mert nekem igen, mikor írtam :)

    VálaszTörlés
  6. Még sok sok blogos évet neked, nektek! :)

    VálaszTörlés
  7. Heni, igen, egy kicsit. :)

    Poppy, köszi. :)

    VálaszTörlés
  8. Dius! Jól titkoltad blogod létezését, pedig szinte minden nap találkoztunk. Bevallom, van még pótolni valóm a régebbi bejegyzések olvasását illetően. Őszinteség árad minden sorodból és ez nagyon jó! Bárcsak mindenki így élné az életét, tenné a dolgát. De sajnos most nem ilyen világot élünk. Te maradj ilyen!! Sok sikert a folytatáshoz!!

    VálaszTörlés
  9. Babi, nem titkoltam, de tény, nem olyan ez, amiről a mindennapokban beszélni szoktam. Köszönöm a soraidat, remélhetőleg nem változom meg e téren. :)

    VálaszTörlés