Hétkezdés

 Most épp csak azért nem érdeke annyira, hogy épp megint hétköznap van, és dolgozni kell menni, mert kicsit több, mint egy hónap múlva megint a Balatonon leszünk egy egész hétig. Addig meg már akármi is jön, kibirjuk. 

Az intő jel egyébként (mindannyiunknak), hogy jó sokan vannak körülöttünk kisebb -nagyobb egészségügyi problémával otthon. Van olyan kollégánk, aki gyakorlatilag több, mint egy hónapja be van sárgulva, július eleje óta kórházban van. Rendszeresen érdeklődöm felőle, a sógorom óta különösen érzékenyen érintenek az ilyen jellegű problémák. Segíteni sajnos nem tudok neki, de azt gondolom, ilyen helyzetben mindig jól jön egy-két jó szó. Ami egyébként nekem nem kerül semmibe. Arról pont tegnap este beszéltünk Balázzsal, hogy milyen gáz, hogy azt tapasztaljuk vele kapcsolatban is (és az övé nem egyedi eset), hogy az együttérzés még minimális mértékben sincs meg a kollégákban. Inkább az a megközelítés, hogy "elment" betegallományba, és a többieknek milyen nehéz megoldani a nyarat így. Meg persze, hogy idióta volt, mert nem vigyázott magára. Hallgatva ezeket egyrészt tisztában vagyunk vele, hogy ha bármelyikünkkel történik valami, ami miatt hosszabb időre kiesünk a megszokott körforgásból, ugyanez lenne a helyzet. Másrészt elkeserítő, hogy tényleg senki nem is gondol arra, hogy ez egy súlyos állapot? Májunk csak egy van. 

Erik ma végzett a nyári kötelező gyakorlatával, jeles értékelést kapott. Örül neki, mert az rendben van, hogy diákmunkásként is jár oda dolgozni, de az más, mint ez a muszáj dolog. Más kérdés, hogy ideje ehhez hozzászokni, jövőre végez a tanulással, utána ez a nem szeretem kötelező dolog következik már. 

Még akartam írni valamiről, de menet közben elfelejtettem mi volt az, úgyhogy vélhetően nem volt nagyon fontos.

Vasárnap

 Mióta hazaértünk a Balatonról (tulajdonképpen már ott is) párszor feltette Balázs a kérdést, hogy sütsz majd nekem meggyes sütit? 

Erik pénteken megkérdezte, anya, csinálsz hétvégén tiramisut? 

Roland, amikor tegnap látta, hogy vettem babapiskótát és mascarponet is, megkérdezte, hogy majd legközelebb sütsz kókuszkockát is? 

Tegnap végül nem készült el a tiramisu, mert a dinnye miatt nem fért be a hűtőbe. 

Ma reggel úgy keltem fel, hogy na jól van, ha már megint esik, akkor ma megsütöm mindenkinek a kívánsága szerinti sütit. Patrik mondjuk nem kívánt, de ő csak ma hajnalban, vagy éjszaka valamikor ért haza, gondoltam, ő most kénytelen lesz abból választani, amit a többiek kértek. 

Így is lett, délig megsült, elkészült minden, utána álltam neki a húst panírozni. A krumplit már menet közben előfőztem, így csak a tepsibe kellett bepakolni, hogy megsüljön. 

Balázs háromnegyed kettőkor érkezett, akkor sült még az utolsó pár szelet hús. Ebéd után a süti mindenkinél népszerű volt, örültek neki nagyon. 

Délután még kitakarítottam a fürdőt, felmostam mindenhol. Vannak mozdulatok, amik nagyon fájnak, például jobb kézzel kihúzni a fiókot, vagy lehajolni cipőt venni, de nem mindig vészes. Remélhetőleg csak valami húzódás, ami pár nap alatt helyrejön. Ha nem, akkor megnézetem orvossal. 

Este még sétáltunk egyet, és ezzel vége is lett a hétvégének. 

Szombat

 Ez most egy olyan hétvége, amikor Balázs mindkét nap dolgozik. Így nyaralás után amúgy sem nagyon terveztünk volna komolyabb kiruccanást, úgyhogy programot éppen nem húzott ez át, de azért nem volt teljesen őszinte a mosolyom, amikor ezt csütörtökön mondta. Na sebaj, gondoltam, éppenséggel találok én magamnak tennivalót, nagyon keresgélni sem kell. 

Tegnap este már olyan álmos voltam mire ágyba kerültem, hogy elfelejtettem kivenni a húst a fagyasztóból, úgyhogy mennem kellett boltba. Ha már ott voltam, akkor gondoltam, beváltom a Rolinak tett ígéretemet, és veszek dinnyét. Ahogy behajoltam a dinnyés konténerbe, hogy ki tudja venni amit kiszemeltem, úgy megnyomta a széle a bordámat vagy mit, hogy hirtelen levegőt sem kaptam, és volt egy pillanat, amikor azt hittem, ott helyben elájulok..Aztán összeszedtem magam, és folytattam a vásárlást, de egész nap éreztem, hogy fáj az a valami, nem kellemes érzés. 

Ebédre gyros készült Erik kérésére, az idén először kukoricát is főztem. 

Erikkel ketten végigizgultuk a férfi vízilabda világbajnoki döntőt is. Világbajnok a magyar válogatott. ❤️🤍💚

Péntek

 Egész héten volt bennem egy furcsa, elveszett érzés, valahogy sehogy sem akartam visszatalálni a nyaralás után a hétköznapi kerékvágásba. Nem is erőltettem azért magamra semmi olyat, ami nagy erőfeszítést igényelt volna, de pont elég volt ez így is. 

A tegnap esti meccs után majdnem éjfél volt, mire ágyba kerültem. Négykor kelni kellett ma is, így ma sem döntöttük meg az alvással töltött órák rekordját. Na de mindig az a vigasz ilyenkor, hogy korán haza tudunk jönni. Mondjuk egyébként is muszáj volt, mert fél háromra körmöshöz mentem. 

24

 Patrik ma 24 éves lett. Ami önmagában még nem lenne durva, mert hát mégiscsak emlékszem én ennek a 24 évnek minden napjára. A durva rész az, hogy vele együtt nálam is eltelt ugyanennyi idő. Mondjuk emiatt jó, hogy fiatalon lettem anyuka, még annyira nem vészes a helyzet. 

24 évesen nyilvánvaló, hogy akkor is van már önálló élete, ha egyébként itthon lakik . Mondhatjuk úgy is, hogy leginkább önálló élete van, folyton megy valahova, vagy intéz valamit. Van elég komoly baráti társasága. Az nagy szívfájdalmam, hogy nincs társa, de neki jó így most. El kell fogadnom. 

A visszahúzódó kisfiú már csak emlék, mostanra nincs az a helyzet, ami megijesztené, de nincs az a társaság sem, ahol igen rövid idő alatt nem talál magának beszélgetőpartnert. 

Tegnap megünnepeltük itthon, mert ma ment a ZamJam-re. 

Mi pedig meccsen voltunk. A múlt heti csúfos vereség után sokáig kérdéses volt, Erik meg is vette a jegyét külön, mert ő mindenképpen ott akart lenni. Egy haverjával ment. Végül aztán Balázs is megvette a jegyeket, és ma este láthattuk élőben, hogy végülis megy a csapatunknak ez a foci dolog, győztünk 4-0-ra. 

Sikersztori

 Volt az a májusi revolut kártyás dolog, amikor lenyúltak tőlem 23 ezer forintot. Ugye akkor rögtön felvettük a kapcsolatot a revoluttal, beadtam a visszaterhelési kérelmet. Abszolút meg voltam velük elégedve már akkor is, több ügyintézővel is chateltem, megválaszoltam a felmerülő kérdéseket. Az új kártya díját visszatérítették nekem, kaptam tőlük a költéseim után egy bizonyos időszakra cash back-et (sose érte még meg ennyire, hogy sok pénzt hagyok a boltokban).  Az összeget ők már másnap visszautalták nekem, de felhívták a figyelmemet arra, hogy nem zárult le az ügy, egyeztetés alatt van részükről, így előfordulhat, hogy a legvégén mégis fizetnem kell majd. 

Abban végig biztos voltam, hogy én nem adtam meg senkinek a kártya adataimat, abban még inkább, hogy ilyen célra nem használtam sohasem, így bíztam abban, hogy erről mindenki más is megbizonyosodik majd. 

Emailben folyamatosan kaptam a tájékoztatást tőlük, hogy még mindig nem zárult le a dolog, de ne aggódjak, nem feledkeztek meg róla. 

Aztán tegnap először az alkalmazásban kaptam értesítést, utána email formájában is. 

Egyébként azóta csak a virtuális kártyat használom, és nincs engedélyezve az internetes vásárlás (ha szükséges, arra az időre át tudom állítani) 

Kedd

 A mai borús -esős unalmas napot tök jól felvidította, amikor írt nekem egy régi, nagyon kedves blogos ismerős messengeren. Az apropó, ami miatt keresett nem éppen a legvidámabb volt, de olyan jót "beszélgettünk", és olyan jó volt kicsit hallani felőlük. Kicsit tovább is gondoltam ezt a dolgot, és formálódik a fejemben egy gondolat, de még érlelődik bennem. 

Egyébként végtelenül unalmas lett volna enélkül tényleg a mai nap, a munkaidő legizgalmasabb része a karácsonyi megbeszélés volt. Igen.. nemsokára rajtol a karácsonyi szezon. Azért még nem a boltok polcain lesz rögtön, de arra sem kell nagyon sokat várni már. 

Azért nagyobb kedvem lett volna inkább sétálni egyet a Balaton parton, mint arról beszélgetni hány cikk lesz majd karácsonykor, de az élet nem habos torta.