Vasárnap

Ma nem terveztünk külön programot, csak ilyen itthonmaradós, grillezős, pihenős napot. Egyrészt van még mit kipihenni, másrészt holnap vonattal megyünk Balatonfüredre, ami tök jó mókának ígérkezik, de jó hosszú is lesz. A mindennapi sűrű program meg most nem feltétlenül esne jól. A nyaralás meg egyébként is úgy jó, ha mindig azt csináljuk, ami jól esik, és amihez mindenkinek van kedve. 

Azért délután felmentünk a Gömbkilátóhoz, mert múltkor, amikor Bea írt róla, hogy ott jártak, és láttam a fényképeken, hogy készen vannak a lépcsők is, már akkor nagyon kíváncsi voltam rá. A gyerekek gondolták, hogy ha már arra járunk, akkor ők boboznak is, de elég sokan gondolták ezt ma programnak, így nem álltunk be a sorba. 

A kilátó persze most is tudott újat is mutatni, pedig már sokszor jártunk itt. Megcsodáltuk az újdonságokat, még mondtam is Balázsnak, hogy milyen furcsa, hogy egy ilyen városban, ahol ennyi csodálatos dolog van, az egyik helyi fb csoportra hagyatkozva, mennyi negatív, megkeseredett ember van. Nyilván az ilyesmi nem a helytől függ, és millió élethelyzet vezethet oda, hogy valakiből egy mindig, mindenen morgós ember legyen, de mégis, vagyok olyan naiv, hogy azt gondoljam, akik ilyen csodahelyeken élnek, könnyebben átsiklanak a problémákon. 

Délután eggyel többen lettünk, megérkezett Zsófi is a maga összes vidámságával, és energiájával. Mostanában így van ez, hogy vagy eggyel többen vagyunk időnként, vagy eggyel kevesebben. Majd egyszer fogok írni erről, hogy milyen érzés...de azért persze az a jobb verzió, amikor többen vagyunk. 

Jó lesz ez

Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki a tegnapi időjárást szereti, de én nem hagyom abba a jó idő kérős mantrámat, mert úgy tűnik, jó úton járok, ma délután már kezdett alakulni olyan irányba, amit én szeretek. Úgyhogy folytatom tovább, bocsi..

Reggel még igen hűvös időre ébredtünk, amikor először felébredtem fél hétkor, még meg is állapítottam, hogy jobb lesz nekem a meleg takaró alatt (nyitott ablaknál alszunk), és még vissza is aludtam nyolcig. 

A délelőtt még általános semmit tevéssel telt, de aztán délután átmentünk Balatonlellére. A fiúknak még júniusban megígértem, hogy felülünk az óriáskerékre. Nem tűnt vállalhatatlannak, egészen addig, amíg nem ültünk be a kabinba, és nem indult el a nagy monstrum.Az első pár centi emelkedés után azt éreztem, hogy én itt vagy elájulok, vagy majd ki sem tudok a végén szallni. Szerencsére egyik sem történt meg, és a második körnél már fényképezni és nézelődni is képes voltam, de azt hiszem, ez ilyen egyszeri vállalás marad. Legalábbis mostanában nem vágyom ilyesmire. 

Ott is vacsoráztunk az egyik étteremben, fél nyolckor jöttünk csak haza. Patrik nem volt velünk, mert egészen véletlenül (és mert kicsi ez a világ) az egyik barátja is itt van Bogláron, vele volt közös programja délután. 

Hurrányaralunk

És most már az igazi nyaralás ideje jött el, nem az a "leugrunk pár napra", hanem az itt leszünk két hétig idő. 

Ma még természetesen fáradtak vagyunk attól, hogy reggel összecsomagoltunk otthon, majd kicsomagoltunk, és berendezketünk itt. Az mondjuk nagyon jó, hogy itt sem kell keresgélni a helyét semminek, mert mindent jól ismerünk, ugyanúgy, mintha csak otthon lennénk. 

Az időjárás még nem igazán nyári, ettől kicsit össze is vagyok zavarodva, mert nem tűnik úgy, mintha ez olyan lenne, hogy sokat leszünk itt. De remélem, hogy lehet hinni az előrejelzésnek, és jövő héten már eljön az én időm is megint. 

Vannak már kirándulás terveink, vannak helyek, ahová el szeretnénk menni, de semmi nincs kőbe vésve, majd amihez kedvünk lesz. 

Az biztos, hogy hajózni fogunk. Meg nézünk is majd hajókat. Meg enni is fogunk jókat..

Roli ma este az üstököst is lefényképezte, nagyon jó képet csinált róla, és olyan boldog volt attól, hogy sikerült, hogy ugrált örömében. Beégős pillanat volt látni ezt. 

Csütörtök

Nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen furcsán indult volna a nyaralás. Furcsa, mert még nincs minden összepakolva, de mostanra olyan fáradt vagyok, hogy már sem türelmem, sem kedvem ezzel bíbelődni. Furcsa, mert éppen ma nincs víz a házban (meg a szomszédoknál sem). Valami csőtörés van, amit még most, este háromnegyed tizenegyre sem sikerült megoldani. Úgyhogy nincs elmosogatva, nincs felmosva, és ez rettenetesen frusztrál. Este kilenckor már szóltak, hogy nyissuk ki a csapokat, mert rányitják a vizet, de aztán alig pár perc múlva el is zárták. Most már nagyon remény sincs bennem, hogy ez reggelig megoldódik. De valami alternatív megoldást majd csak találok. legalább a mosogatásra. 

A munkámmal kapcsolatban mindent megcsináltam, amit kellett, előkészítettem, átadtam a kollégáknak, nyugodtan mehetek holnap.  

Azt még nagyon szeretném, ha az időjárás is kicsit nyáriasabbra fordulna. 

Holnap már a Balatonról jelentkezem. 

Legjobbkor

Ma este került ez az írás a szemem elé. Mondhatnám, hogy éppen a legjobbkor, mert a napokban sokat gondolkodtam Roli miatt, hogy vajon tényleg annyira idegesítő, amilyennek tűnik, vagy csak én öregszem, és viselem nehezebben. 

"A kamaszt sokszor vádolják azzal, hogy vitatkozik a vita kedvéért. Hogy nem érdekli igazán semmi – hogy nem az igazságot akarja megtudni –, hanem csak vitatkozni, szemtelenkedni akar. Hogy cinikus. Hogy nem ismer értékeket. Hogy nem hisz semmiben. Hogy mindenben kételkedik. Hát igen. Az ifjúkorba futó kamaszkornak életkori sajátossága a kétely. A normális kamasz kételkedik. Kételyével vitát provokál – ha van kivel vitatkozni. Ha van olyan ember a környezetében, aki fenntartás és megalkuvás nélkül szembeviszi a kamasz kételkedésével a maga legszemélyesebb hitvallását. Szinte azt mondhatnám: mindegy, hogy milyen hitet, csak személyes legyen. Az ő hite legyen. Az ő meggyőződése. A kamasz ugyanis azért kételkedik és azért vitatkozik, mert saját hitét keresi. Ma mondok neki valamit – késhegyre menően vitázik velem. Holnap pedig esetleg elismétli az én érveimet, mint a sajátját, valaki mással szemben, aki most azt mondja, amit tegnap ô mondott nekem. Magáért a vitáért vitatkozik – szokták mondani, de ez nem egészen így van. Ki akarja próbálni az érveket – ki akarja próbálni a hiteket –, ki akarja próbálni az embereket. Így érik meg majd önálló gondolkodásra." Dr. Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül 

Azért másoltam ide, hogy majd a nehezebb napokon könnyebben vissza tudjam keresni, és emlékeztetni magamat erre. 

Már csak egy munkanap van a héten, a holnapi. Aztán végre úgy fogom összecsomagolni a laptopomat, hogy előtte beállítom a házon kívüli üzenetet, és két teljes hétig vissza sem nézek...

Hullámvölgy

Mindig igyekszem pozitívan állni mindenhez, és a nehézségekben is inkább a lehetőséget meglátni, mint keseregni, vagy bosszankodni. 

Most azonban kicsit leeresztettem, kifogyóban van az optimizmus belőlem. Egy csomó minden nem úgy sikerült végül, ahogy szerettem volna..vannak köztük nagyobb horderejű dolgok, olyan is, ami miatt nagyon régóta rágódom, és azt hittem, hogy végül még lesz olyan, vagy legalább megközelítőleg olyan, amit szeretnék. Azt gondolom, hogy megtettem érte, amit tehettem, de kevésnek bizonyul. Már csak elfogadni tudom, de nem könnyű, mert egyébként a saját kudarcomnak tekintem. 

Nem lendített a mélyponton az sem, hogy ma megint szántunk időt arra, hogy valahol vegyek magamnak egy kardigánt, egy farmert, vagy valami nadrágot, és esetleg egy fürdőruhát is. Ez utóbbi nagyon csak a listán legutolsó pontján van, mert amennyit én aktívan használom, arra akár jó a régi is, csak kopott. Végigjártam a plázában szinte minden üzletet Tatabànyán, a takkoban találtam is két gatyat, de a farmer a hossza miatt nem volt az igazi, ráadásul olyan nagyon szűkre volt szabva az alja, hogy alig bírtam levenni. Inkább hagytam, mert minden nap így levenni, egy rémálom lenne. A másik gatya is tök jó volt, de az s-es annyira pont méret volt, hogy gondoltam, inkább megpróbálok egy m-est is. De nem találtam meg, egyáltalán a nadrágot sem az üzletben. 

Kardigán sehol, illetve egy helyen láttam olyat, ami tetszett volna, de nem volt a méretemben. 

Nagyjából írt fel is adtam. Még lehet, hogy majd valamikor raveszem magam, hogy máshol is körülnézek, de most még utálom az összes ruhaboltot. 

Már csak két nap munka..

Hétfő

Belehúztunk rendesen az első munkanapba. Nagyjából két napnyi teendőt sűrítettünk bele, és nagyjából két hétnyi feladattal talált meg a főnököm. Többször is emlékeztettem rá, hogy a héten egy teljesen más irányú projekt határideje jár le, és azon dolgozom gőzerővel, de csak a szokásos kaján vigyorral az arcán emlékeztetett a kedvenc mondására, miszerint "teher alatt nő a pálma" 

Mindegy, én tudom, hogy a napi dolgok mellé már semmiképpen nem fér bele a héten az a sok minden, esetleg arra lesz érkezésem, hogy előkészítsem a szabadság utáni időre. 

Kicsit furcsa nekem most ez az időjárás, olyan, mintha már augusztus utolsó heteiben járnánk, de remélem, ennél még lesz melegebb.