"A semmi ágán

 ..ül szívem, kis teste hangtalan vacog."

Így vagyok most én is, ahogy József Attila írta. 

Valahogy semmi sem kerek. Folyton fáradt vagyok, mert (és) nem alszom jól. Szétszórt vagyok, nem tudok rendesen koncentrálni. Nem jutnak eszembe tök nyilvánvaló dolgok nevei, és előfordul, hogy a finommotorikus mozdulatokkal meggyűlik a bajom. A hangulatom a béka feneke alatt van leginkább. Borzasztóan hiányoznak mellőlem a barátok, de kb a falra mászok tőle, ha valaki annál a három lépés távolságnál közelebb akar kerülni. 

Persze, mindent elolvastam a hormonális változások egyéb hatásairól, meg azt is tudom, hogy a decemberi egyébként is nehéz időszak ilyen szempontból, nagyon sok a sötét idő, de a megszerzett tudás most még csak egy adathalmaz a fejemben, tart a feldolgozás. 

Nem segít ezen a tény, hogy a velünk együtt élő idősebb generációk (kettő is, ugye) úgy tűnik egyszerre robbannak le. Támogatni kell őket lelkileg abból a kevés erőből, ami még van, meghallgatni akár minden nap is ugyanazokat a problémákat. Nem tudunk segíteni, csak azzal, hogy elvisszük őket, ahová kell, megcsináljuk, amit már nem tudnak, próbálunk tanácsot adni, és aztán nem plafonon lenni attól, hogy semmit nem fogadnak meg.

Természetesen mi is behavazódtunk rendesen, az én hangulatom ettől sem lett jobb most, mert jelen pillanatban sok mindent látok ebben, csak nem a szépet. De a hiba e téren bennem van, tudom. 

De legalább holnap már péntek lesz. 

Szerda

 Pörög ez a hét megint rendesen, már szerda este van. 

Ma végre eljutottam a fodrászhoz, már nagyon rám fért a hajfestés. Most egy új festékkel festettünk, van a Rossmann-nak egy saját márkás hajfestéke, olyat vettem. A feketével mondjuk nagy bakot azért nem lehet lőni, maximum gyorsabban kopik majd, de ez sem feltétlenül mérvadó nálam, mert egyébként is elég gyorsan nő a hajam, a töve meg hófehér, úgyhogy nagyon nagy lenövést nem lehet hagyni. 

Éppen hazaértem a meccsre. Ma Mezőkövesden játszott a csapatunk, egy elhalasztott meccset pótoltak ma este. Szerencsére ma végre sikerült nyerni, éppen ideje is volt már. 

Mai orvosos

 Voltam ma szemvizsgálaton. Egy picit romlott a szemem közelre, és javult egy picit távolra. Ugye milyen érdekes? Megrendeltem az új szemüveget is. Nem biztos, hogy teljesen jól döntöttem, mert a legolcsóbb verziót választottam, de majd kiderül. 

Aztán voltam nőgyógyászati vizsgálaton is. Nagyon kedves doktornő volt. Megvizsgált, megnyugtatott, hogy nincs semmi bajom, éppenséggel korainak korai még, hogy ezzel kell foglalkozni,  de nincs mit tenni. Igazából mire ide eljutottam, már pont elég volt nekem ez, hogy megerősítette, nincs semmi baj, csak épp zajlik valami a szervezetemben. Azt már eldöntöttem, hogy hagyom a maga útján haladni ezt a dolgot, és majd kitapasztalom mi lenne nekem jó. A lehetőségek tárháza nagyjából végtelen ma már. 

Tél

 Ez a december úgy tűnik az idén nem viccel, mert ma reggel -9 fok volt, amikor mentünk dolgozni. Egy kicsit sem tetszett, sőt, mondhatom úgy is, hogy borzasztóan rosszul esett ennyire fázni. Sokkal jobb érzés amikor egy vékony kis kardigán is elég , vagy akár az sem kell. Na mindegy, csak ki kell bírni valahogy tavaszig. 

A munkakedvem ma itthon maradt, mert nem sok hasznos dolgot csináltam. Sürgős semmi nem volt, de éppen most pont alkalmas lenne ez az időszak arra, hogy a régen halogatott dolgoknak nekiálljak. Csak épp a kedv hiányzik hozzá. 

Tegnap este még befejeztem Kelényi Angelika egyik könyvét, amit a könyvtárból kölcsönöztem ki. Még soha nem olvastam tőle semmit ezt megelőzően, de nagyon kellemesen meglepett. Nem egy nagy sztori, de nagyon jó stílusban írt, vitt magával folyamatosan. Szerintem fogok még olvasni tőle. 

Advent első vasárnapja

 És meccsnap. Bevallom, nálunk most inkább ez utóbbi volt a hangsúlyos, bár jobban tettük volna, ha inkább az adventi hangolódásra szánjuk az időnket és az energiánkat. Mert az még hagyján is, hogy ma sem nyertünk, meg még egyetlen nyomi kis gól sem volt egész meccsen, de még meg is fagytunk. Pedig ma nem csak én öltöztem be, de mindenki szó nélkül vette elő az aláöltözetet, mindenkin dupla zokni volt. Én még takaróval is készültem (és kellett is), de így is nagyon fáztunk. Nem is értem, voltunk már ennél sokkal hidegebb időben is, ami kevésbé esett rosszul, mint ez a mai. 

Szombat

 Nem tudok beszámolni sem karácsonyi hangulatról, sem adventi készülődésről, egyik sincs még jelen nálunk. Mondjuk minden évben külön könyörgést tartok a dobozaimért, amik a padláson vannak, de most még csak egyszer szóltam miatta, ez nem is számít igazán. Holnap úgysem lesz ilyesmire időm, meccsre megyünk délután, úgyhogy majd jövő héten startolok rá erre a könyörgés dologra..

Megvolt ma az Eb csoportok sorsolása. Izgalmas volt, hogy vajon hová kerülünk, és milyen jó, hogy már nem kell azon izgulni, hogy vajon a pótselejtezőn sikerül e legyőzni az ellenfelet, mert most sima út vezetett az Eb-re. Tudom, keveseket izgat ez a téma, de azért legyetek képben Ti is.

2024 nyarán Németországban ezeket az országokat kell legyőzni először. 😊

Hello, december!

  Az év legfurcsább hónapja szerintem. Akárhogy is, kicsit mind várjuk, vagy teremtjük (vagy várjuk és teremtjük) a csodát, mindenkinek van valami, amitől igazán kedves az adventi időszak. Ugyanakkor mindannyian így, vagy úgy, de értékeljük is az évet, számot vetünk egy csomó mindennel, ami nem feltétlenül a legpozitívabb dolog mindig. Mondjuk lehet úgy csinálni, hogy csak a jóra koncentrálunk, csak az nem teljesen őszinte. 

Az elseje rögtön hozott magával egész napos esőt, pedig a kollégám egész nap csak azt hajtogatta, hogy pedig ma Elza nap van, úgy illene, hogy legyen hó..😁 Természetesen többször el is indította az ominózus Jégvarázsos dalt, figyelte, mit szólok. De neki elnézem, ő az egyik, aki rengeteget segít nekem abban, hogy az egyébként nem könnyű mindennapokat kicsit könnyedebben tudjam végigcsinálni. Pedig, ha nem lennénk kollégák, szerintem soha nem lett volna olyan szitu, amikor mi ketten egyáltalán beszélgetni kezdünk..

A tegnap esti meccs végül komoly izgalmakat hozott, már-már feladtuk a reményt, hogy a döntetlennél jobb eredmény születik, amikor a 87. percben Pesic ráfordult, és góóóól. Újvári Máté kommentálásában sokkal jobb ez, mint leírva, látni és átélni még jobb volt. Az izgalmak hatására viszont nem volt nagyon könnyű elaludni, ráadásul alig egy óra alvás után felébredtem, ki kellett jönnöm mosdóba, meg inni. A lábaimon úgy kiszáradt a bőröm, hogy muszáj volt bekennem, és fürdés után elfelejtettem. Persze ettöl az egésztől felébredtem rendesen, nem tudtam azonnal visszaaludni, ötre meg mentünk dolgozni. 

Nem volt őszinte a mosolyom, amikor Balázs ébresztett. Délutánra éreztem is ezt a nagyon kevés alvást, szeressétek korán itthon voltunk, és így kicsit ledőltem délután. Lett volna éppen dolgom is, de megvár minden. Úgyis legalább kétszer annyi idő lett volna minden ilyen nyűgösen.