Szombat

 Ma reggel kilencre jött a villanyszerelő, aki végre megcsinálta, hogy a külső lámpákat három különböző helyről is tudjuk fel és lekapcsolni. Nem volt egyszerű a megvalósítás, mert sok évvel ezelőtt is így kértük, de aztán a nagyapám belemókolt, mi még nem voltunk itthon amikor az a villanyszerelő végzett. Na mindegy is, ezen már több éve kimérgelődtük magunkat, egy darabig éltünk is azzal együtt, hogy nem úgy van, de mostanra azért meguntuk. Kellett egy csomó mindent kötözgetni hozzá, meg persze a mostani villanyszerelő elmondása szerint nem is volt teljesen egyértelmű elsőre, hogy ki kivel van. Oké, azt is tudjuk, hogy ezek a szakemberek egymás után dolgozva nem nagyon tudnak jót mondani a másik munkájáról, de az is tény, hogy az eredeti villanyszerelőnk azért nálunk is csúnyán leszerepelt már akkor, amikor nálunk a vége felé járt a munkájával. Ott már kellett könyörögni, hogy ideérjen, volt más is, amiről később kiderült, hogy mégsem úgy csinálta, ahogy megbeszéltük. Most ez rendben van, a srác, aki csinálta egyébként is kollégánk, fiatal is, így remélhetőleg ha a jövőben még szükség lesz rá, lesz kihez fordulni. 

Majdnem dél volt, amikor elmentek, még gyorsan össtetakarítottam utánuk, mert a padlásról hoztak le port rendesen. 

Aztán nekiálltam az ebédnek, sörben sült mustáros -hagymás tarját sütöttem krumplipürével. Finom lett, és egyáltalán nem száradt ki még úgy sem, hogy semmi zsiradékot nem használtam hozzá. Desszertnek készült krémtúrós-barackos pite. Olyan mekis utánzat, leveles tésztába került a krémtúró, és az apróra vágott barack (konzerv). Attól idegenkedtem, hogy olajban süssem ki, a forró levegős sütőben nem tudtam megfordítani, így végül a sütőben sült. Finom lett egyébként, bár kifolyt egy kicsit a krémtúró. 

Délután már csak úgy voltunk, Balázs a hatodik munkanapja után volt már, ő elég gyorsan elpilledt a kanapén. Én gondoltam rá, hogy elmegyek a pepcoba, de aztán egyedül nem volt kedvem, meg egyébként is van egy furcsa fájdalmam a derekamnál, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy a vesém az, vagy a derekam, vagy esetleg más, így annyira nem is esett volna jól sétálgatni és shoppingolni. 

Ezt a könyvet olvasom most, jó könyv, tetszik. 

Péntek

 Ma elég furcsa napom volt. Fejfájással ébredtem, ami ugyan elmúlt, de itt maradt utána egész napra egy furcsa érzés, amitől néha elég bizonytalan voltam. Délután voltam a körmömet megcsináltatni, nem is kértem semmi extra dolgot, mert ott a széken ülve több olyan pillanatom is volt, amikor azt éreztem, percek kérdése csupán, és el fogok ájulni. Nem is tudom miért volt bennem az a gondolat, hogy minél előbb menjek, amikor egyébként ha megtörtént volna, ott jó helyen lett volna, mert ismernek, és lett volna segítségem is. Vagyok annyira önfejű, hogy ennek ellenére is bementem még a dm-be, ott is volt pár furcsa érzés, több percet töltöttem a borotvapengék tanulmányozásával pusztán csak azért, mert nem mertem megmozdulni. 

Balázs jött elém, megbeszéltük, hogy hazasétálunk majd együtt. A sétálás kicsit kizökkentett ebből az állapotból, de mire hazaértünk, már azt éreztem, azonnal a wc-re kell mennem. Az ájulás elmaradt szerencsére, a bizonytalanság maradt, és borzasztó fáradtság érzés is társul mellé. Eszembe is jutott, hogy ja, hát az oroszlán sosem alszik...

Meccsnap

 Na nem, most nem vagyunk ott, mert éppen Firenzében játszik a csapatunk. Nem is rosszul, az első félidőt mi nyertük, de még hátravan a második játékrész. A papírforma szerint nem mi vagyunk ennek a meccsnek az esélyesei, meglátjuk. Én részemről azzal is elégedett lennék, ha sikerülne egy pontot szerezni, de persze a legjobb az lenne, ha nyerni tudnánk. Drukkolunk nagyon. 

Szerencsére sokkal jobban vagyok, ma egy régóta halogatott/tologatott feladatomat tudtam le. Valamiért hajlamos vagyok arra, hogy ágyneműt, törölközőt nagyon nehezen selejtezek le. Mondhatnám, hogy leginkább sosem..egészen a mai napig. De most könyörtelen voltam, és mindent, ami szakadt, rongyos, használhatatlan tulajdonképpen, bezsákoltam, nem foglal felesleges helyet végre. Ha már kipakoltam a komódot, gondoltam akkor most itt az ideje annak, hogy elhúzzuk a komódot, és mögötte/alatta is ki legyen rendesen takarítva. Ezzel meg kellett várnom Balázst, egyedül nem tudtam elmozdítani. Ő azért annyira nem örült ennek az akciónak, nem számított rá, hogy arra érkezik haza, hogy a nappali helyén egy hatalmas kupleráj fogadja. De végül minden portalanítva lett komódon belül, alatta, mögötte ..és azt, hogy közben azért sikerült összeveszni is, majd elfelejtjük. Mindenesetre holnapra nem tervezek olyat, amivel ilyen meglepetést okozok. 

Ma

 Voltam ma személyesen is az orvosnál. Bevallom, jobban kedvelem a telefonálós rendelését, hatékonyabb és kevésbé frusztráló. És még maszkot sem kell felvenni hozzá. Tudom, amúgy nem kötelező, de a mi háziorvosunk mindenkinél, akinek felső légúti panaszai vannak, ragaszkodik hozzá, hogy csak maszkban mehet. Nincs ezzel semmi baj egyébként, csak már elszoktam tőle, hogy órákig rajtam legyen. Jó sokat vártam, a várakozás második órájában már kezdtem türelmetlen lenni, pedig nem kellett sehova sietnem. Megkaptam a táppénzes papíromat, hétfőn mehetek dolgozni, feltéve, hogy ugyanígy javulok tovább. 

A fiúk egyébként élvezik, hogy itthon vagyok, és minden nap valami olyan ebéd van, amit mindenki szeret, de egyébként nem fél óra az elkészítése. Ma a tepsis krumpli után még kakaós csigát is sütöttem, igazi kánaán volt, örültek neki. Erik különösen, őt a kakaós csigával bármikor le lehet venni a lábáról. 

Minden napra egy?

 Úgy látszik, ez egy ilyen hét, minden napra jut egy magyar Nobel-díj. Ma Krausz Ferenc kapta az elismerést két másik társával együtt. Hát megjegyezni sem lehet, hogy a fizika milyen ágában jeleskednek ők. Biztosan mindannyian nagy koponyák, én már azt sem értettem, amikor olvastam, hogy miért kapták. 

A mai nap híre még, hogy Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya délután magyar állampolgár lett. Természetesen már olvastam erre is fikázós kommentet (nincs igazából olyan téma, ahol ne lenne), de én azt gondolom, részünkről a megtiszteltetés, hogy fontosnak érezte ezt. Egyébként is évek óta egy közülünk már, most hivatalossá tette. 

Ma Roli itthon volt, mert a tanárai valami csapatépítőn voltak. Tegnap úgyis fura volt ez a nagy csend, nem bántam, hogy ma megint volt körülöttem valaki. 

Eriket megint megcsipkedte valami éjszaka. Ez most már nem először fordul elő, előszó meg volt győződve róla, hogy ágyi poloska. Akkor ágyneműt mostam külön a huzatot, külön a párnát, takarót, szétszedtük az ágyat, a matracot... megszűnt a dolog. Azóta már kétszer kelt úgy, hogy a combján ott vannak a csípés nyomok. Természetesen ma megint ágyneműt mostam, de miután találkoztam több pókkal is a szobájában, így én inkább ez utóbbira tippelek. De ma azokat is likvidáltuk remélhetőleg. Meglátjuk most meddig lesz nyugalom e téren. 

Van egyébként a másik fajta poloskából is bőven, pedig módszeresen kinyírom, amelyik betéved hozzánk. Nem tanulnak belőle..

Az első

 Ma történelem részesei lehettünk megint, mint már olyan sokszor az elmúlt években/évtizedekben. Igazából minden, ami történik, valamikor történelem lesz, de amíg az, ami.a mi családunkban történt ma, csak nekünk érdekes, és esetleg van akkora jelentősége a ma történteknek, hogy majd egyszer az utódaink is még emlékezni fognak rá, és többgenerációs anekdota lesz egy ma reggeli szelfi kérés, addig az, hogy ma Karikó Katalin Nobel-díjat kapott, a világon mindenkinek emlékezetes lesz. Ott lesz a neve, mint első magyar nő, aki ebben az elismerésben részesült. 

Volt az Agymenőknek egy része, amikor Sheldon és Amy Nobel-díjat kaptak, és amikor hallottam Karikó Katalin telefonhívásának a sztoriját, ez a rész jutott eszembe. Nem tudom elképzelni sem azt a rengeteg munkát, kutatást, ezt a fajta okosságot, ami ilyen mértékű. 

Arra viszont emlékszem, hogy három évvel ezelőtt ilyentájt még minden milyen kilátástalan volt. Csak vártuk a híreket, aggódtunk, és talán abban sem voltunk biztosak, hogy valaha még lesz ugyanolyan, vagy legalább hasonló életünk, mint a covid előtt volt. 

Nekem sosem volt semmi ellenérzésem az oltással kapcsolatban, nem éreztem azt, hogy bárki ártani akar nekem ezzel. Ennek a hölgynek pedig egész életemben hálás leszek azért, mert nem csak okos, de elképesztő kitartás is van benne. Mert azt azért sejthetjük, hogy az ilyen eredmények és elismerések nem csak úgy hullanak az égből két jól sikerült képlet után. 

Az pedig majd még kiderül, hogy lesz e irodalmi Nobel-díjasunk is. 

Vasárnap

 A tegnapi után a mai nap is igazából arról szólt, hogy csak a legszükségesebb dolgokat tettük meg, vagyis készült egy rakás rántott hús, hagymás krumpli, sült krumpli ebédre. Délután Balázs sütött palacsintát, az övé mindig nagyon finom, én sosem tudtam ilyen palacsintákat sütni. Az meg tök jó fej dolog tőle, hogy csak úgy nekiáll. 

Nem vagyok jól, de azért van bennem némi bűntudat szerűség, amiért nem megyek dolgozni. Hülyeség, de ez van. Nyilván a feladataim nem lesznek megcsinálva, így mondhatjuk, hogy nem maradok le semmiről. És az is egészen biztos, hogy csak magammal szúrnék ki, ha most nem maradnék itthon. 

Az biztos nagyon furcsa lesz, hogy egyedül leszek itthon napközben, nagyon régen nem volt már ilyen..