Szabad hétfő

 Már amikor beírtuk ezt a három napot, akkor is ott volt a remény, hogy ilyenkor megint nyár lesz. Ugye volt az a kóbor ötlet is, hogy két éjszakát ott is tölthetnénk a Balatonon, de ahhoz, hogy egy valóban megvalósuljon, egy csomó minden hiányzott. Közben ugye lett ez a fájós valamim, ami adott egy plusz bizonytalanságot azzal kapcsolatban, vajon hogy fogjuk tudni jól kihasználni ezeket a napokat. És ha még mindez nem lenne elég, akkor péntek környékén megérkezett, és kíméletlenül lecsapott Balázsra a parlagfű allergia. Minden tünet egyszerre van jelen, amitől érthető módon borzasztóan érzi magát. Azt ilyen tünetek nélkül is nehezen viseli, ha valami nem úgy van, ahogy ő eltervezte, ilyenkor hatványozottan nehezen viseli. Egyébként nem haragszom rá ezért, mert tudom, hogy velem is előfordul egy-egy náthás napon, hogy annyira idegesítően csikizi az orromat meg a szájpadlásomat, hogy toporzékolni tudnék. 

Ilyen előzmények után ma reggel elindultunk Balatonboglárra vonattal. Én fél háromig ébren voltam, fél hétkor indultunk itthonról.. Balázs már az odaúton rengeteget tüsszögött, a szeme is jól bepirosodott. Azért ennek ellenére is élveztük az ott töltött időt, a Balaton ugyan jól lehűlt a múltkori nem éppen nyárias időjárás miatt, de tudtunk fürdeni többször is. A közeg, a környezet és ott minden pedig a lelkünknek nagyon kellett. 

Újra itt a nyár

 Végre megint nyári meleg van, én már nagyon vártam. 

Az éjszakát a kanapén töltöttem, mert sokkal jobban esett úgy feküdni, hogy megtámasztottam a hátam. Amúgy is csak az egyik felemen tudok aludni már hetek óta, ami nem az, amelyiket jobban szeretem, de most még az sem volt jó. Mindegy, legalább ma napközben megint jobb volt a helyzet. 

Voltunk ma meccsen is. Nem sok pozitívumot lehet kiemelni, de ide tartozik, hogy jó idő volt, találkoztunk barátokkal, és hogy a legvégén begyötört Lisztes góllal végül szépítettek az eredményen. De egyébként kikaptunk. Ez van. Mostanában sok ilyen van, de azért nem lehet hozzászokni. 

Szombat

 Meglepő módon ma már úgy ébredtem, hogy nagyon fájt a bordám. Mérhetetlenül unom már ezt a fájdalmat, meg azt a tehetetlenséget, amit okoz ez az egész, de sok választásom nincs, mint elviselni. Azért próbálom a végsőkig feszíteni a tűrőképességem határát most már, és nem csak heverészek a kanapén (abból is elegem van). Ma is gyalogoltam, teregettem, ruhát hajtogattam, ebédet csináltam. Igaz, lassabban megy minden,, és néha sírni tudnék a fájdalomtól, de nem adom magam. 

Ma délután beszéltem telefonon egy barátunkkal, aki el van épp keseredve. Van egy dohányboltja és egy kisebb "közértje". Egyébként az általam ismert összes ember közül a legsegítőkészebb, legönzetlenebb valaki. Már jó ideje küszködik a munkaerő hiánnyal, de most ott tart, hogy azért kell majd bezárni a közértet, mert nem talál embert. Tudom, hogy mennyit fizet, én a magam részéről már volt, hogy fontolóra vettem, hogy felmondok, és inkább elmegyek hozzá, mert jobban keresnék ott. És ez azt mondja nem elég. Van, aki kerek perec megmondja, hogy más, hát azt nem gondolta, hogy itt ennyit kell dolgozni. Van, aki kifogásolja, hogy nincs ideje (munkaidőben!) tiktokozni. Tök értetlenül állok az ilyenek előtt, mert nem értem, hogy ilyen világban hogy lehet ez, hogy csak úgy felmondok, mert nem tudok tiktokozni. Az érintett korosztály teljesen vegyes, nem lehet általánosítani, hogy csak a fiatalok ilyenek. Érdekes jelenség mindenesetre. Szívesen segítenék neki, de sajnos ötletem sincs a megoldásra 

Péntek

 Ugyan csak három napot dolgoztam a héten, és igazából nem kellett beleszakadni sem akkor sem, mégis alig vártam, hogy ma délután legyen. Volt pár agyalós, megoldandó probléma, de ma délelőtt már minden készen lett, és remélhetőleg most egy darabig az jó is lesz így. 

Ma már azt a taktikát alkalmaztam, hogy nem hagytam a fájdalomcsillapító hatását teljesen elmúlni, mert bármennyire is próbáltam minél kevesebb gyógyszert bevenni, túl sok szenvedéssel járt. Így azért napközben sokkal komfortosabb volt, most estére fáj már megint rendesen, de most már elviselem. 

Nagyon extra dolgokat nem terveztünk az itthonlét napjaira, egy napra biztosan lemegyünk a Balatonra, a többit meglátjuk. Én sem vagyok száz százalékos, Balázsnál is kezdődik az allergia szezon, úgyhogy majd ahogy jól esik. Legalább jó időt ígérnek. 

Csütörtök

 Most már úgy van, hogy ha csütörtök, akkor Konferencia Liga. Még nem múlt el senkiben sem a csalódás, de azt nem lehet, hogy csak azon kesergünk, ami akkor történt, így természetesen drukkolunk tovább a csapatunknak. Ma este a tévé előtt, mert Máltán játszottak (és ez nagyjából így is lesz megint az idegenbeli meccseknél), de így is lehet jó. Főleg, ha olyan az eredmény, mint ma este 1-6-ra győztünk. Jövő héten visszavágó Budapesten. 

Azért nem ezzel telt az egész nap, de azt leszámítva, hogy végre sütött a nap, és már a 23 fokot is elérte a hőmérséklet, más jó dologról nem nagyon tudok beszámolni. Borzasztóan megvisel most már ez a folyamatos fájdalom, felébredek éjszaka minden mozdulatomra miatta. De napközben is kétszer meg kell gondolni, hogy mozdulok meg. A tüsszentés és a csuklás nagyon tud fájni..

Na de holnap péntek...hajnali keléssel, korán hazaindulással. 

Egy kis munka

 Ma már voltam dolgozni. Nem esett jól, még úgy sem, hogy három napot megyek, és aztán a hétvégével együtt öt napot megint itthon leszünk. Ennyi henyélős nap után jól el is fáradtam, délután már nagyon kényelmetlen volt ülni is. Na de egy nap már ki van pipálva, már csak kettő maradt. 

Azt hagyjuk is, hogy mit gondolok arról, hogy reggel csak 11 fok volt. Borzasztóan ki vagyok akadva, tök sajnálom azokat, akik elmentek nyaralni, és még egy olyan igazán jót kirándulni sem tudnak, mert vagy esik, vagy a szél fúj, vagy hideg van. Na nem mintha bárki bármit tudna tenni ez ellen, rég el van rontva minden. 

Hoztam egy videót tiktokról. Elsősorban Taminak, aki nemrég írta, hogy a faluban náluk elindult egy szépítő összefogás, lehet hogy ebből is merít valami jó ötletet. Igaz, az most jut eszembe, hogy elküldhettem volna neki messengeren is. De Penny fantáziája is beindul szerintem ettől, úgyhogy jó helyen van ez itt. 

Kedd

 Ma még itthon voltam. Reggel megérkezett a GLS futárral a bordarögzítő, amit tegnap rendeltem meg. Jó lett volna a fáslis megoldás, ha nem gyűrődne meg, de ahhoz, hogy ez így legyen, nem kéne hogy legyen rajtam zsírpárna. Meg azért azt nem egyszerű egyedül felrakni. De szerencsére van ez a tépőzáras cucc, ami ugyan nem a legolcsóbb beszerzéseim közé tartozik, de legalább funkcióját tekintve teljesen jó. 

Ezzel a rögzítővel meg a fájdalomcsillapítóval egészen jól vagyok. Megfordult a fejemben egy-két ötlet, hogy mit is tudnék megcsinálni már, de végül nyugton maradtam, jobb a békesség alapon. 

A fiúk egyfolytában intéznek valamit a héten, van, aki okosórát javíttat, cipőt küld vissza, van, aki sörcsapot szerez szülinapi bulira, meg étlapot tervez, van, aki focis kártya lelőhelyet keres, és kontrollert vesz. Valaki mindig épp úton volt Budapestre vagy onnan haza.. 

Balázs a stabil pont. Ő az, aki mindenkinek segít, aki elvisz, elhoz, aki megcsinálja helyettem, aki elintézi, utánajár. Nagy szerencse, hogy van nekem.