Újra itthon

 Gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a legkisebb kedvem sem volt ahhoz, hogy ma összepakoljak, és hazajöjjünk. Ezt a fajta gondtalanságot, amit a nyaralás jelent, kötelező juttatásként adnám mindenkinek legalább egy hónapos időtartamra minden évben. Annyi mindent megelőzhetnénk vele, hogy szerintem simán megtérülő befektetés lenne. De persze, tudom én, hogy ilyen nem is volt, és nem is lesz sohasem. A világ urainak nem célja boldog, egészséges, kiegyensúlyozott embereket látni. Kár .pedig tök jó hely lenne a világ. 

Egyébként én továbbra is azt mondom, aki "ésszel" nyaral, nem sokkal költ többet, mint egyébként otthon tenné. Persze, itt hamarabb megy el az ember a fagyizóba (főleg, ha van áfonyás sajttorta fagyi), vagy fizet egy-egy palacsintáért 350 ft-ot, ezek nyilván többletköltséget jelentenek, de mi még eddig mindenhol találtunk olyan áron menüt, vagy akármilyen tálat, ami nem volt drágább, mint ha itthon főztem volna. Vásároltunk a sparban/lidlben felvágottat, pékárut, paprikát, paradicsomot, stb, ami tökéletes volt akár vacsorára, vagy grilleztünk valamit. 

Hiányozni fog, az biztos. Elvileg megyünk szeptemberben is egy hétre, remélem, hogy a belengetett mindenféle áremelés miatt nem kell majd lemondanunk, mert az az egy hét szokott abban segíteni, hogy túléljük az utolsó negyedéves hajrát. 

Kipakoltam már itthon mindent, holnap lesz pár adag mosnivaló meg. 

És elkészült a szokásos családi kép is itt is. .

Utolsó teljes nap

 Nem mondhatom, hogy az időjárás elkényeztetett bennünket, ahogy azt sem, hogy nem sokkolt le bennünket az autónk javítási költsége, és a várható áramszamla nagysága is. De nem azok a fajták vagyunk, akik sokáig búslakodnak bármin is. A megoldásokat szeretjük, és igyekszünk minden helyzetben megtalálni a pozitív dolgokat is. Mert tény, hogy fájt a szervizben otthagyott összeg, de legalább meg tudták csinálni, itt nem is éreztük az autó hiányát. Az időjárással sem tudunk mást kezdeni, mint hogy ha kellett, felvettük a kardigánokat, hosszú nadrágokat, és úgy mentünk sétálni. Rengeteget sétáltunk, ami biztosan hiányozni fog otthon, ez a fajta séta ott sosem lehetséges. Nagyon jókat beszélgettünk, játszottunk pár póker partit, elfogyott pár üveg bor és mellé pár flakon fröccsvíz is. 

Ma sem volt szép idő, bár a szél nem fújt, de a nap sem sütött. Azért arra a mai nap is jó volt, hogy jó sokat sétáljunk, palacsintát együnk. Búcsúzkodunk is már mindannyian, itt most vagyunk utoljára, jövőre már valahol máshol nyaralunk. Boglár marad, ez nem kérdés, szeretjük ezt a helyet, mert megmaradt emberléptékűnek, nyugalom van, mégis könnyedén el lehet jutni bárhová akár kocsival, akár vonattal, de hajóval is. 

Az idén a hajózás kimaradt, valahogy ezek a mostani hajók nem vonzottak annyira, hogy mindenáron akarjam. De még szeptemberben jövünk, ez is változhat. 

Emlékezetes marad

 Amikor tegnap este a vonatról megírtam a bejegyzést, még sejtelmem sem volt róla, hogy ez a vonatút vissza a Balatonra mindennél emlékezetesebb marad. Azt tudtuk, hogy hosszú lesz az út, mert amivel jönni tudtunk, ú.n. Bagolyvonat mindenhol megáll, emiatt aztán több, mint két óra az út. De hát nyaralunk, belefér..

Egészen Balatonszemesig minden rendben volt, mentünk, megálltunk..aztán ott már gyanúsan régóta álltunk. Mindenkinek van MÁV applikáció a telefonján (engem kivéve), Patrik rá is nézett, hogy vajon mi van..ott már látta, hogy Lelle felsőn húsz perce áll a Budapestre tartó Bagolyvonat, még mutatta is Balázsnak, hogy szerinte az a vonat miért áll ott .Akkor még azt hittük, azért várunk, hogy majd ha az beér Szemesre az állomásra, akkor mehetünk. De nemsokára megtudtuk a kalauztól, hogy nem megyünk, mert az a vonat ott lerobbant, nem tudja még, mikor tudunk tovább menni. Hát..ez így hajnali háromnegyed kettőkor nem esett jól. Kettő után már tudtuk, hogy majd jön értünk kb húsz perc múlva egy vonatpótló busz, ami elvisz Lelle felsőre, és majd ott azzal a vonattal megyünk tovább, amelyik Budapest felé nem tud menni már. 

Leszàlltunk, vártuk a buszt, és közben próbáltuk a humoros oldalát nézni mindennek, és a kalandot látni benne. A busz megérkezett fél három körül, gondoltuk, innen már sima ügy..De még ebben is volt némi csavar, mert a sofőr először elvitt minket Lellére Lelle felső helyett. Amikor ott visszafordultunk, azért nagyon reméltem, hogy nem Szemesre megyünk vissza, de szerencsére már jó helyre vitt. Ott vonatot és buszt cseréltünk a másik vonat utasaival és személyzetével (vicces volt, ahogy a két vonatvezető megbeszélte egymással menet közben, hogy melyik vonaton hol van a kulcs), és pár perc után már úton is voltunk Boglárra. Ha jól emlékszem 111 perc késéssel érkeztünk..

Azért mindennek dacára meg lementünk a strandra, mert ezt is így szoktuk az ilyen meccsek után. Fel négykor feküdtünk le. 

Az biztos, hogy ezt a kalandot emlegetjük még majd nagyon sokáig. 

Ma szerencsére nem voltunk nagyon zombik, és jó idő is volt. Voltunk strandolni, bár már nem vigéckedtem, de azért combig belementem a vízbe én is. Láttuk a Kékszalag verseny vitorlásait is, mindig nagyon megkapó látvány. 

A fiúk gokartozni is voltak. Az autónk sajnos pont most gondolta úgy, hogy produkál egy jóféle hibajelzést, így szervizben van (pont hiányzott ez..), így mi átsétáltunk Balázzsal Lellére, a fiúk meg rollerrel jöttek. Jó kis séta volt, de nekem jólesett a mozgás. Visszafelé még útba ejtettük a kikötőt is. 

Meccsnap

 Attól még, hogy nyaralunk, nem maradhatott ki a mai meccsnap sem semmiképpen. Már amikor elindultunk, megvolt a jegyünk is, amikor csomagoltam, akkor a Fradi mezeket is elpakoltam természetesen. 

Úgy készültünk, hogy mint máskor is már, most is vonattal jövünk, mert az jó buli, még hozzátesz a meccsélményhez ez is. És milyen jó a meccs után újra a Balatonra visszaindulni. Azt még ma délelőtt csak reméltük, hogy a hazaút nem szomorú lesz, hanem majd egy jó meccs után vidáman indulunk vissza Boglárra. 

Végre a jó idő is megérkezett ma, így aztán minden adott volt egy jó naphoz. 

A meccs nagyon jó volt, szinte teltház volt. Az első félidőben egyik gólt ünnepeltük a másik után, alig hittük el, hogy ez tényleg velünk történik. A második félidő elején azért kicsit visszább vettek a tempóból, de csak egy kis szusszanásra volt szükségük, illetve egy kis frissítésre, mert a cserék után megint sokkal jobb lett a meccs. 

A végeredmény minden elképzelésünket felülmúlta. 

Képek

 

Hétfő

 Kicsit időzavarba kerültem már, és kellett na reggel gondolkodnom rajta, hogy milyen nap is van. Aztán amikor leesett, hogy még ez is egy olyan hétfő, amikor nem kell menni dolgozni, az bizony nagyon jóleső érzés volt. Rögtön más szemmel néztem az időjárást is, mert ugyan nem felemelő érzés, hogy most már jó pár napja van ez a szeles-borús, nem a legkellemesebb idő, de az mégis tök jó, hogy azt csinálunk, amihez kedvünk van, akkor, amikor kedvünk van. 

Ma például a sok séta mellett voltunk Balatonszemesen a kikötőben. Igaz, hajóval ott sem találkoztunk, vitorlás annál több volt. 

Egyébként kevesen vannak mindenhol, akármerre megyünk. Rengeteg az üres apartman, a lezárt házak. Az árak nem emelkedtek annyit, ami ezt indokolná, a vendéglátóhelyeken a tapasztalataink szerint még annyit sem emeltek az árakon, mint az üzletekben. De azért biztosan sokan vannak, akik már a jövőre gondolva most nem mernek/tudnak erre már költeni. És biztos, hogy sokan vannak, akik inkább külföldre mentek. Szomorú látvány egyébként. 

Kirándulós nap

 Az a múltkori badacsonyi sikertelen ebéd csak nem hagyott minket azóta sem nyugodni...a mai nap pont remek alkalom volt arra, hogy megpróbáljuk újra. Nem esett, és a szél nélkül egy jó kis nyári nap is lehetett volna. Így is az volt végülis, csak a nyári nap csak a naptár szerint volt igaz. 

Kocsival mentünk ma is, már csak azért is, mert Badacsonyon kívül a Szépkilátó is tervben volt. 

Az ebéd finom volt, mint mindig az Alapozó Falatozó meg sosem okozott csalódást. (Kivéve, hogy nem volt nyitva a hét elején)

A Szépkilátó Balatongyörökön tényleg lenyűgöző kilátást nyújt. Nagyon sok képet láttam már onnan, de a valóság azért felülmúlt mindent. 

Még délután itt Bogláron is jó sokat sétáltunk, olyan utcákban is voltunk, amiket még sosem láttam, pedig jó sok éve itt nyaralunk már. Mi mindenre jó ez a furcsa időjárás ..

Volt némi naplemente is, és most, a nap végére kicsit mintha csitulna a szél.