Ez egy sunyi kedd volt

 Mert minden pillanatában a hétfőre emlékeztetett, emiatt aztán elvette azt az örömet, amit okozhatott volna, hogy egy nappal később kezdődik a hét. 

De lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, és egyébként is nehezebben megy mostanában minden. Van ennek egy csomó oka, vannak feldolgoznivaló érzéseim is többek között. Meg ebben benne van, hogy soha még nem fordult elő, hogy ennyire kevés szabadságot vettem ki az első félévben, mint most, pedig a stresszfaktor csúcsra van járatva. A szabival. egyébként spórolok, az idén  már nincs pótszabadság egyetlen gyerek után sem, csak az életkorom után. Azt kicsit bánom a mindenféle történések hatására, hogy amikor olyan nagyon fájt a lábam, nem maradtam itthon betegállományban. Senki nem értékelte egy kicsit sem, magamat viszont akkor csúnyan megszivattam. Talán nem kiabálom el, ha azt mondom, hogy most már túl vagyok rajta, és majdnem ugyanolyan, mint új korában. 

De azért volt ma jó is, munka után még elmentünk a takkoba Tatabányára, volt pár kuponom, amj ma lejárt, és szerettem volna venni egy-két dolgot. Vettem két nadrágot. Máshova már nem mentem be, Balázs kint várt, és amúgy sem volt valami jó napja, nem akartam sokáig váratni. Még majd valamikor lehet hogy elmegyek a C&A-ba. Meglátjuk. Van a fejemben egy-két elképzelés mit szeretnék, de nem dől össze a világ akkor sem, ha ezek nem lesznek. 

A héten valamikor könyvtárba is szeretnék menni, elfogyott az olvasnivalóm, és túl sokat nyomkodom a telefont. 

Hétfő

 Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy be kéne vezetni a négynapos munkaheteket. Ezzel jelen esetben majdnem kompenzálódna az, hogy a fizetésemelést el is vitte már az áremelkedés, mert ezzel a plusz egy nappal pl lenne energiám több mindent itthon saját kezűleg elkészíteni, és kevesebb pénzt kéne költeni pl pékárura. Ez természetesen csak álom, mert senkinek eszébe sem jut ilyen. Pedig szerintem remek ötlet. 

Addig is, amíg valaki nem veszi át az ötletemet, hát kiélveztem azt, ami ma jutott a plusz szabadnappal. Semmi extra egyébként, pedig reggel felvetettem, hogy a facebook szerint ezen a napon évek óta a Balatonon vagyunk, hát ma is indulhatnánk. Nem arattam osztatlan sikert az ötletemmel, maradtunk. 

Kaptam viszont Beától egy képet délelőtt, aki Balatonfüreden töltötte a hétvégét. Látta a hajómat, és annyira kedves volt tőle, hogy nem csak gondolt rám, de le is fényképezte nekem, és el is küldte. 

Délutam jutott idő házimunkára is, pihenésre is, sétálni is voltunk. Jó volt. 😊

Pünkösd vasárnap

 Mondhatjuk, hogy ez nem olyan hétvége, amit nagyon szeretek. Még csak nem is olyan, amilyet terveztem..A legrosszabbkor van bennem mindenféle hiányérzet és feszültség, amit nem mindig tudok magamban tartani. De mindegy is, majd túl leszek ezen is, már csak 25 nap van a nyaralásig. 

Kétségtelen, hogy ez volt a nap fénypontja...pedig én sütöttem. 

❤️🤍💚

 Ma este a Puskás Arénában olyan pillanatokat élhetett át az a 31 ezer gyerek, akik részt vehettek a zárt kapus meccsen, amit nemcsak a szüleik, de még a nagyszüleik sem biztos, hogy láttak már. 

Magyarország válogatottja 60 év legyőzte az angol válogatottat egy tétmérkőzésen. Néztem a meccset, és nem nagyon hittem el, amit láttam, merthogy jól játszottunk Az angolok ellen, akik az Eb-n ezüstérmesek lettek. Fantasztikus pillanatok voltak, még így, tévén keresztül is. Ezek a gyerekek életre szóló élményt szereztek ma este. 

Randim volt

 A születésnapomra Patriktól két színházjegyet kaptam. 

Az már akkor biztos volt, hogy Balázs nem tud velem jönni, mert délutános, és kettő kollégája is szabadságon lesz, így tutira nem lehet ezen változtatni. Az is biztos volt, hogy Patrik sem jök velem, mert ő még Görögországban lesz. 

Roli volt, aki azt mondta, hogy ő szívesen eljön velem. Azt azért tudtam, hogy nem feltétlenül neki való a darab, de azt mondta, még ez sem zavarja, akkor is elkísér. 

Így ma délután randim volt a legkisebb fiammal. Meglepő módon tetszett neki az előadás, és egyáltalán nem talàlta unalmasnak. Egy-egy pikánsabb résznél azért kicsit zavarba jöttem, és óvatosan sandítottam rá,..de már sandítás közben eszembe jutott, hogy jaaaa, hát amúgy mindjárt 18 éves lesz. 

Mucsi Zoltán hatalmasat alakított, egyébként is nagyon bírom, ez csak fokozta ezt. 😊 

Csütörtök

Ma jó sűrű napom volt, jó sok mindennel kellett foglalkoznom. Próbálkozom pedig azzal, hogy csak olyan hetvenöt százalékkal teljesítek, hogy maradjon energiám itthonra is, de csak időnként sikerül. Az nem megy, hogy valamit nem csinálok, vagy csak olyan tesséklássék módon. Azért jobb a helyzet, mint télen, de nincsenek illúzióim. Ez csak a napsütésnek köszönhető. 

Roli a héten a legjobb írásbelit produkálta az osztályában a töri kisérettségin, ami elég menő. Annak fényében meg főleg, hogy egyébként sem a töri, sem a magyar nem tartozik a kedvelt tantárgyak közé.  Az eredménytől függetlenül is nagyon örülök, hogy úgy néz ki, vele kapcsolatban is igazam lesz...mondjuk ki higgyen benne, ha nem az anyja?

Szerda

 Most is száguldanak a napok, ami csak abból a szempontból jó, hogy a munkaidő is egy-egy szempillantás alatt eltelik, de sajnos itthon sem lassul a tempó. Pedig az már tök jó, hogy háromnegyed kilenckor még nincs sötét. Szerintem egyébként az időjárás még nem érte utol a naptárt, de azt mondják, ehhez kell hozzászokni, mert ez már ilyen (és még ilyenebb) lesz. 

Az egyébként megrémiszt, ami a világban zajlik, és a világgal történik. Nem úgy, hogy lenne bármilyen túlélési stratégiám, de úgy már igen, hogy gondolkodjak azon, vajon milyen alternatív lehetőségek vannak az életünkben. Azt gondolom, hogy mindamellett, hogy sosem éltünk ilyen dőzsölésben (és itt nem arra gondolok, hogy a szó szoros értelmében így lenne), mégsem voltunk még sohasem ennyire szegények. Leegyszerűsítve én ezt gondolom a világ legnagyobb bajának, mert a boltokban bármikor bármit megvehetünk, de az érzelmeink eltűntek. Olyanok vagyunk, mint a zombik. És nagyjából úgy is élünk. 

Sajnálom nagyon a gyerekeimet, mert mindannyian tök jó fejek, tök jó eszű, tök normális emberek, de jövőt tervezni nem tudnak. Még jövő ilyenkorig sem, nemhogy hosszabb távra. Persze, vannak azért elképzeléseik, de úgy, ahogy mi terveztünk 20-25 évesen, úgy most nem lehet. Akkor sem volt már könnyű pedig, amikor mi voltunk ennyi idősek. Nem is látom most azt, hogy mi lenne, amitől ez megváltozna. 

De azért nem ezek a gondolatok töltik ki a mindennapjaimat, szerencsére sokkal vidámabb dolgok is eszembe jutnak. Mint például, hogy pont egy hónap múlva már a Balatonról fogok írnj ilyenkor.