Valami történik

 Még nem tudom, hogy mi, de nagyon figyelek. Már a hétvégi fejfájás előtt is figyeltem pár jelet, ami valami változást ígér. Nem vagyok már húsz éves, sőt, már harminc is elmúltam egy ideje, így nem gondolom azt, hogy örülni fogok a változásnak, vagy nem lesz vele dolgom. De, ahogy Scarlett a az Elfújta a szélben, majd én is holnap foglalkozom vele..vagy majd akkor, amikor már tudom, hogy mivel is kell. 

Történik változás a lelkemben is, folyamatosan. Vannak dolgok, amikkel kapcsolatban keményebb és határozottabb vagyok, mint valaha, vagy mint azt valaha is el tudtam képzelni. De sosem volt ennyi kérdés és kétség bennem a világról, a helyemről ebben a világban. 

Azt gondoltam tegnap este, hogy ma reggel majd hívják anyukámat, hogy a mama elaludt. Tegnap este láttam először itt bolyongani, és ez olyankor szokott velem megtörténni, mielőtt valaki elmegy, illetve a halála után még párszor. Még nem történt meg, így számítok rá, hogy fogunk még találkozni esténként. Hátborzongató, tudom, de nálam ez olyan régóta megvan, hogy már nem félelmetes. Egyébként is van valami nem teljesen hétköznapi kapcsolatom a halállal, sosem tekintettem végleges búcsúnak azt, amikor valaki távozik a földi életéből. 

Majdnem jó

 Még ma is nagyon óvatosan kellett mindent csinálnom, mert ez a fejfájás nem távozott teljesen még. Sokat veszített az erejéből, de jelen van.  Már az is megkönnyebbülés volt, hogy nem arra az őrült, félelmetes fájdalomra ébredtem ma, és nem bántam, hogy lassabb vagyok mindenben a szokásosnál, örültem annak is, hogy képes vagyok megfőzni az ebédet, és minden alap dolgot megcsinálni, amire szükség volt. 

Délután a fiúk forma 1et néztek, ez az a program, amit mindenki néz, és közben mindenki b..tatja a másikat, de leginkább mindenki Rolit, mert ő a legnagyobb F1 rajongó nálunk. Én meg ettől ebbem a formában a falra mászok, úgyhogy igyekszem távol tartani magam a nappalitól ilyenkor. Szerintem ha már jó idő lesz, ilyenkor majd elmegyek sétálni egyet, ne is halljam őket. 

Folyamatosan érkezik a telefonomra az értesítés, hogy érkezik a tavasz. Jajj, nagyon várom már. .

Tartoztam az ördögnek

 Egy egész nappal, úgy tűnik. A tegnapi fejfájás na reggelre nemhogy nem múlt el, hanem inkább rátett még nem is egy, hanem inkább sok lapáttal. Abból is a szivlapát méretűt használta. Úgy ébredtem, hogy azonnal pánikszerűen indultam a gyógyszeres fiókhoz, és már kerestem is az ilyenkor szükséges triót. Ezek, egy kávé, és valami gyorsfelszivodású szénhidrát nagyjából fél óra alatt szokott hatni. Most is ezt vártam, de nem ez történt. Már a keksz evés közben leesett, hogy ez most valami más, mert még csak a felét ettem meg, de abba kellett hagynom, mert a gyomrom igen furcsán viselkedett, és éreztem a fejemben is azt a legalább tíz éve nem érzett, de soha el nem felejthető érzést. Bevallom, kicsit pánikba estem, és volt pár pillanat, amikor tanácstalan voltam, hogy merre induljak, vagy mit csináljak? Úgy döntöttem, a legbölcsebb, ha a kanapéra fekszem. A telefon a kezem ügyében volt, biztos, ami biztos. 

Másfél óra telt el így, akkor kezdtem érezni, hogy a fejem már kicsit jobb, és kezd rázni a hideg, tehát múlóban van végre. 

Túl sok mindent nem tudtam a mai naphoz hozzátenni ezek után sem, mert ha bármit is csináltam, máris újrakezdte a fejem. Voltunk vásarolni, ott is csak félig végeztem, mert jönni kellett.. ahogy hazaértünk, le is kellett megint feküdnöm.

Az sejthető, hogy még a holnapi napom sem lesz teljesen felhőtlen, mert így szokott ez lenni, de azért már elvileg jobb lesz. Legalábbis remélem. 

Pénteki meccsnap

 Hajnali négykor kelni nem jó. Úgy meg kifejezetten sz@r, hogy előtte háromnegyed egykor arra ébredtem, hogy borzasztóan fáj a fejem. Én balga, N jöttem ki gyógyszert bevenni, csak párnát cseréltem, azt gondoltam, a nyakam miatt fáj. Visszaaludtam, de a fejfájás megmaradt. És aztán ki is tartott egész nap. 

Az viszont jó volt, hogy fel kettőkor már jöttünk is haza. Kicsit tudtunk pihenni is az esti meccs előtt. A meccs a jó kezdet ellenére sem volt túl jó, de legalább nyertünk ma este is. 

Most van fel tizenkettő. Megírom ezt a posztot, és nemsokára bejutok a fürdőbe is. A fejfájás még mindig tart..jó lenne kialudni.

Új köröm

 Ma megint körmösnél voltam, és lecseréltem a rózsaszín-feketét valamire, ami sokkal inkább én vagyok, és tavaszias hangulatú is. 

Szavak, kifejezések

 Van pár olyan szó, és kifejezés, amikkel mostanára már a világból ki lehet üldözni. Vannak állandók a listán, és valahogy mindig csatlakoznak újabbak is. Nyilván a hiba az én készülékemben is benne van, na de vállalom ezt. Nem feltétlenül van mindegyiknek hozzám kötődése, mármint hogy nem feltétlenül kapcsolódik hozzá negatív érzés/élmény. 

Ilyenek: 

-énidő 

-komfortzóna 

-megszorítás 

-szankció-retorzió 

-telcsi,szupcsi, szercsi, szeri, üzi, 

-pusza 

-lónyál 

-szevasz 

-az lenne a kérésem, hogy (ez önmagában egy szép megfogalmazás, de miután a főnököm minden feladatosztása így kezdődik, már a hideg ráz tőle)

-nem akarok beleszólni, de...

-figyi,csak annyi van, hogy...

-itt is felmosol/itt már felmostál? 

-vagy te hogy gondolod? (Ez a másik főnököm kedvenc kérdése, amivel gyakorlatilag megoldást vár..)

Van még biztosan egy csomó, ezek amik folyamatosan idegesítő módon jelen vannak az életemben. 

És mindemellett a világból tudnék kiszakadni az ordító helyesírási hibáktól is, általában egy világ omlik össze bennem, ha szembetalálom magam pl azzal, hogy a muszáj ly-jel van leírva. De láttam már a tájékoztassátok szor is ly-jel.. Borzasztó..

Nemzeti ünnep

 Ma ünnepnap volt. Minden magyar ember megemlékezik ilyenkor a maga módján a 173 évvel ezelőtt történtekre. 

Az részemről mindig mindegy volt, hogy ki milyen módját választja ennek, semmi közöm senkinek az életéhez olyan mértékben, hogy bármi módon is ítélkezzek felette. Nem zavar, ha valaki wellness hétvégére megy, nem zavar, ha diszmagyarban van valamelyik megemlékezésen. De az sem zavar, ha valaki a Békemeneten vesz részt, vagy akár az ellenzéki rendezvényen kívánja tiszteletét tenni. 

Mi ma is itthon voltunk, és a tévén keresztül követtük a napi eseményeket. Főztem, mostam, zsemlét sütöttem, néha megvitattuk a tévében látottakat. 

Anyukámék ma is voltak a kórházban a mamánál. Nincs semmi javulás, és már nem is lesz. Azt mondja anyukám, hogy napról napra rosszabbul is fest, ma egyáltalán nem is tudták felébreszteni sem. Igazából mindannyian felkészültünk arra, ami elkerülhetetlen, a papa nem tudja elengedni. Értem őt, hogy ennyi év után nem tudja elképzelni sem, hogy egyedül marad. Nehéz lesz. 

Hát így vagyunk mi most.