A helyzet fokozódik

Elsőszülöttünk körül forog a világ hónapok óta. Ő ezt akkor is így érezné, ha amúgy nem így lenne, de hát az a helyzet, hogy így van tényleg.
Nincs mit tenni, mert ezt hozta magával az élet, meg hogy telik az idő, és ő éppen most nyolcadik osztályos, és ilyenkor egy csomó minden történik az emberrel. Készült a felvételire, egyedül, de teljesen komolyan véve az egészet, leginkább önmagát. Már egyszer írtam, hogy mennyire meglepett akkor is ezzel a céltudatossággal, amivel készült rá, de ezen még azóta is sokszor elmerengtem, és elkönyveltem az abszolút jó tulajdonságai közé. Ha ez így marad, roppant sikeres ember lesz belőle. És kívánom neki hogy így legyen. :) (meg majd támogatom is, amikor és amiben tudom)
Aztán meg is írta a felvételit, de egy pillanatra sem csitul benne ez az egész továbbtanulásos móka. Folyton számolgatta, hogy mennyi pontja lesz majd, és agyalt, hogy elég lesz e.
Közben készülnek a karneválra, amikor majd az én fiam is az én kedvemért keringőzni fog. Megtiltotta, hogy megnézzem a ruhás főpróbán jövő héten, mert most már bírjam ki. Egyébként meggyőződése, hogy béna lesz. :) Ami lehet, hogy igaz lesz, de én akkor sem ismerném el, ha így lenne majd. :)
Vannak szócsatáink, de őszintén szólva szerencsések vagyunk, mert leginkább azzal idegesít csak bennünket, hogy "mindent tud". Hülyén hangzik, de tényleg. Mindenhez van hozzáfűznivalója, minden témának utána jár, és bámulatos módon mindenféle információt eltárol. Unalmában a wikipédiát olvasgatja a telefonján. Vagy történelemkönyvet. Oda-vissza. Igen. A tankönyvet is. Többször már. Szóval, ilyen kis információéhes őrült Ő, ami néha engem is az őrületbe kerget. És nem azért, mert többet tud, mint én. Néha mondjuk azzal azért kivágja nálam a biztosítékot, hogy angolul beszél hozzám, mikor tudja, hogy nem értem. (persze, ezért csinálja)
Na és akkor a helyzet ma csúcsosodott. Mert megérkeztek a pontszámok. A felvételi pontszámai. Amivel ő egy hangyányit elégedetlen, mi pedig rém büszkék vagyunk rá. Matek 32 pont, Magyar 47. Azoknak, akiknek ez semmit nem mond, azért elmondom, hogy 50 pontot lehet elérni. A mateknál még előfordulhat, hogy változik a pontszám, mert volt egy kis gikszer akkor, amikor írták, de az sem baj, ha nem változik. Ez egy jó eredmény, az osztályában matekból benne van az első négy legjobb-ban, magyarból a második legjobbat írta. Ez csak azért szívmelengető, mert Ő egy csomó mindenért kárpótolta most magát ezzel a sikerrel.
Én, illetve mi csak simán büszkék vagyunk rá.
Még asszisztálunk tovább neki a mostani világ közepe érzésben. Mert most tényleg nagyon fontos ez neki. Még csak most kezdődik minden igazán.

És mindenféle jó tanács ellenére nem javasoltunk neki erősebb gimnáziumot az általa választottnál. Lehet, hogy bőven benne van az is, hogy egy olyan helyen helyt álljon, de azt gondolom, fontosabb talán, hogy Ő választotta, hogy Ő szeretné ezt. De tisztában van azzal a lehetőséggel is, hogy bármikor meggondolhatja magát. Most is, később is. Mert erről is szól a szülőség. Mellette állni, támogatni, vele menni, és hagyni felnőni. Nem könnyű, és talán minden idők legnehezebb évei várnak ránk (bár vele kapcsolatban roppant optimista vagyok), de sosem volt az, és mégis mindig olyan egyszerű volt minden.:)

Heuréka

Nagy szerencse, hogy van egy felelősségteljesebb énem, ami sikerrel szokott felülkerekedni a lustább énemen. Ez esetben meg kifejezetten áldás ez, hogy ez így van. Mert ha nem így lenne, akkor most ez a poszt sem erről szólna. :)
Voltunk ma a nyílt napon. Az iskola már kívülről is szép, főleg, mert olyan ritkán lát az ember új iskolát. Igazán újat, ami épp csak egy éve készült el. Ennek megfelelően modern is, és már a kapun belépni is jó. Belül is hihetetlen felüdülés volt, hogy sem erőltetett vidámságot ránk erőszakoló ilyen-olyan remekművek nem voltak sehol, ráadásul nagy, átlátható és világos terek vannak mindenhol. Így aztán máris két pontot kapott nálam az iskola így, első blikkre reggel nyolc előtt egy kicsivel.
Az igazgató tartott tájékoztatót mindenkinek, aki ott volt, negyed kilenctől. Engem kb. fél kilenc tájban "vett meg", amikor először hangzott el a szájából, hogy "Nem számít semmi, szeretjük majd." Mármint a gyerekeket. Itt hirtelen a képzeletbeli pontjaim összesét neki adtam, és határtalan megkönnyebbüléssel eresztettem le a vállamat is, mert úgy gondoltam, hogy "Na hála az égnek, a lehető legjobb helyen vagyunk".
Az iskola egyébként elég speciális, abban az értelemben, hogy nem állami fenntartású iskola, hanem alapítványi, mégsem kell tandíjat fizetni. Épp a speciálisságukból adódik, hogy "megtehetik", hogy válogatósak legyenek. :) A házirend tekintetében szigor van. Nem tűrik a piercinget, a tetoválást, a kék-zöld-piros-sárga színekben pompázó égnek álló papagáj-frizurát, és a körömlakkot sem. Otthon lehet, bárkinek, bármit, itt nem. Ez nekünk egy cseppet sem okoz majd nehézséget, lévén Patrik egyik ilyennel sem rendelkezik, és nem használ ilyesmit. A másik, ami mindenkire nézve kötelező elvárás, az hittanon való részvétel. Mindenki a felekezetének megfelelő hitoktatásban részesül, de a "kereszteletlenek" számára is kötelező valamit választani. Ők eldönthetik, hova szeretnének, de valahova KELL. Ezzel sincs baj. :)
Az iskola szeptembertől indítja a gimnáziumi szakot, eddig szakiskolaként és szakközépiskolaként működött csak. Lesz humán és lesz reál tárgyakra szakosodott csoport, tíz-tíz fővel. Csak és kizárólag a gimibe jelentkezőknek lesz szóbeli felvételi, és ez majd a pontok húsz százalékot teszi ki. Egyébként ötven lesz a központi felvételi pontszáma, harminc a hozott jegyek, és a maradék meg a szóbeli.
Patrik humán szakra készül. Itt elvárás, hogy legalább négy egész öt tized legyen az átlaga magyarból (nyelvtan és irodalom), történelemből és angolból. Egyébként, ha felveszik angolt és németet is fog tanulni, a "hozott nyelvből" pedig felkészítik a nyelvvizsgára is.
Még megnéztünk egy töri órát is, ami szintén nagyon élvezetes volt, és eljöttünk.
Patrik egészen biztos benne, hogy ide akar jönni. Akár minden szakot is megjelölne, csak hogy biztos legyen a bejutás.
Nekem meg nagy kő zuhant le a vállamról, mert már tudjuk, hova is készül. Már csak az kell, hogy legyünk már túl rajta, és örüljünk, hogy sikerült. :)