Ma megint olyan nap volt, amikor mindannyian együtt ebédeltünk itthon. Szeretem napok ezek, még akkor is, ha három perc is elég hozzá, hogy egymásnak essenek valami hülyeség miatt, mint ovis korukban. De ez is hozzátartozik.
Délután palacsintáztunk, Balázs sütötte nekünk, voltunk a húgomék gyerekeit megköszönteni, és este még a meccset is együtt néztük itthon. Mondjuk ez utóbbit akár ki is hagyhattuk volna, ma sem volt semmi okunk sem örömre, sem büszkeségre.
Holnap reggel megyek az orvoshoz, szerencsére már jól vagyok, úgyhogy csak a táppénzes papiromat fogom elhozni, és kedden már megyek dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése