Ma reggel még egészen vidáman indultam dolgozni. Már legalábbis önmagamhoz képest, mert a vidámság és én reggelente nem feltétlenül vagyunk egyek. De maradjunk annyiban, hogy nem volt világvége hangulatom legalább.
Egészen fél 12-ig ki is tartott ez az állapot, amikor egyik pillanatról a másikra olyan furán éreztem magam, mint akit egy pillanat választ csak el az ájulástól. Nem történt ilyen, de a nap további részében már ilyen fura állapotban maradtam.
Este itthon Rolival a felvi.hu-s jelentkezést bonyolítottuk. Egyszer lefagyott az oldal, aztán meg félbe kellett hagyni, mert kell a suliból a bizonyítványok másolata, meg egy igazolás a szakmai tárgyról, úgyhogy holnap folytatjuk. Még szerencse, hogy azért végül mégsem hagyta a legutolsó pillanatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése