Igazából kicsit összezavarodott bennem az idő fogalma, mert szinte mindegy, milyen nap van. Tök jó vagyok, mert simán képes vagyok arra koncentrálni, hogy gyógyulni vagyok itthon, és nem álltam neki takarítani, vagy ilyesmi. Igaz, délután fel kellett mosnom, mert leejtettem egy doboz joghurtot a hűtő elé, de ezen kívül csak megsütöttem egy csirkét meg csináltam egy kis krumplipürét.
Egyébként jobban vagyok, mint tegnap, már nem dugul úgy az orrom, és egy fokkal jobb a közérzetem is. Amiatt is megdicsértem magam még ma is, hogy nem próbálkoztam, hogy á, nem olyan vészes, be tudok menni dolgozni. Amúgy is úgy gondolom, hogy részemről ott, amikor a lábam miatt hetekig itthon kellett lennem meghúztam a határt. Nem lesz többet olyan, hogy nem én leszek ilyen esetekben az első.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése