Ajánló

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, szőke hajú, kék szemű, okos és bátortalan kisfiú, aki a szülei első kisfiaként született. A kisfiú olyan bátortalan volt, hogy az óvodában fél év is eltelt, mire először a kis társai közelébe merészkedett. Az iskolában is inkább a felnőttek társaságát kereste, szivacsként szívott magába minden információt. Nem nagyon voltak barátai, sokat olvasott, focizni járt. A kisfiú számára a középiskolás éveiben kinyílt a világ, a visszahúzódó, csendes gyerekből magabiztos, határozott fiatalember lett egycsapásra, aki szívesen vett részt a közösségi dolgokban, a diákönkormányzat életében.
A magabiztos fiatalember céltudatosan készült a továbbtanulásra, és ugyan szülei kedvéért első helyen azt az egyetemi szakot jelölte meg, amit ők jobbnak gondoltak, később sorrendet cserélt. A maga számára kigondolt szak került az első helyre, és gond nélkül be is került.
Az egyetemista fiatalember már az első egyetemi félévben tökéletesen a helyén volt.
Mostanra olyan közösségi ember lett, aki többedmagával komoly küldetést vállalt magára. Létrejött (vagyis újraélesztették) a Padtárs nevű szervezetet (?), melynek elsődleges célja, hogy a középiskolás fiatalokat megismertessék a politikával, a közélet iránti érdeklődés fontosságával. Járnak órákat tartani, jelenleg is Nyíregyházán vannak, hogy egy ottani középiskolás osztálynak holnap reggel órát tarthassanak. Népszerűek, a felkeresett iskolákból rendszerint újra keresik őket, ők pedig, ahogy látom, nem ismernek lehetetlent, és nincs távolság sem. A kezdeti sikerek én felbuzdulva létrejött a Felelős állampolgárokért alapítvány A fiatalember elképesztő energiával vetette bele magát a munkába, hogy az alapítvány minél sikeresebb lehessen, miközben az egyetemen is kiválóan helytállt, és a munkahelyén is komoly sikereket tudhat magáénak.
Ha pedig ez nem lenne elég, akkor nemrég elindult a blogoldaluk is (a szemfüles olvasók már láthatták a bloglistámon a címet), ahol még igyekeznek minél több információt megosztani, ami az előadásokba nem fér bele.
A fiatalember az én legidősebb fiam, akire nagyon büszke vagyok.
Az alapítvány hírét vigyétek bátran, középiskolás gyerekek szülei nyugodtan ajànlhatják őket, bárhol szívesen tartanak órát. (Van olyan téma, ami érettségi tétel) A fenti linkek bármelyikén keresztül elérhetőek. A blogoldaluk pedig szerintem nekünk, felnőtteknek is hasznos információkat nyújt majd mindenféle témában.
Azt pedig nem is merem már mondani, hogy mintha tőlem örökölte volna ez a gyerek az írói vénáját..😊