eltelt. Pont ugyanúgy, mint a szombat. Főzés, mosás, szokásos dolgok.
Az agyam persze jár folyamatosan, voltak is olyan pillanataim, amikor saját magamat úgy felhúztam a bénaságomat boncolgatva, hogy majd' felrobbantam a méregtől. Nem mintha ez bármit is megoldana, sőt..inkább csak dönt a helyzeten.
De bízom benne, hogy egyszer csak majd megszall az ihlet, és megtáltosodom. Vagy kitavaszodik, eláll a szél, és csak a békés napsütés marad, meg a mindenféle ragyogó sz8nrk.
Az olaszországi koronavírus hírekben teljesen meg vagyok döbbenve. Kicsit most olyan nekem ez az egész, mint valami Robin Cook regény. Nem mondhatom azt, hogy vannak félelmeim ezzel kapcsolatban, de azért zavar, hogy ennyire kézzelfogható közelségbe került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése