Egy korszak vége

Azt hiszem, hogy én ma délután vettem végleg búcsút az általános iskolától. Ma ért véget bennem ez a korszak, pontosan akkor, amikor Roli az utolsó táncát táncolta. Uv fényben, ami mindig különlegesebb a villanyfényes táncnál. A maga rejtélyes-misztikus mivoltában pedig pont alkalmas is volt arra, hogy miközben néztem a fiamat, kicsit visszaröppenjek az időben évekkel ezelőttre, amikor először volt részem anyaként ilyen élményben. Valahogy összemosódtak bennem a fiaim képei és táncai, láttam őket együtt is, külön is.
Végtelenül hálás vagyok érte nekik, hogy mindannyian az én kedvemért csinálták végig, tudták, hogy nekem fontos, és nagyon szeretném, így megtették. Szerencsére mindannyian jól is érezték magukat végül ebben a "szerepben", így, még nagyobb öröm volt nekem.
Néztem ma Rolit, aki úgy táncolt, mintha minden hétvégén keringőt táncolna, a helyzethez illő komolysággal vezetve a partnerét. Közben búcsút vettem a gyerekes éveinktől, mert innentől kezdve már sokkal önállóbb lesz ő is, nem lesz már az a kicsi fiú, mint eddig.
Minden nosztalgikus érzésem ellenére azért úgy 3rzem, hogy ez most pont jól van így, és nagy szerencse, hogy nem most kezdjük ezeket az általános iskolás éveket, mert pont el is érkeztünk ahhoz, amikor már egy csomó mindenhez "öreg" vagyok. Ez a zajos-rohangálós tömegrendezvény pl a második órában már bőven kívül esett a konfortzónámon.
A ballagás már csak formaság lesz...