Balázs sietett is velem közölni, hogy a meccsre biztos nem megyek, majd szépen itthon megnézem a kanapén. Én persze mondtam, hogy na, biztos lehet benne, hogy ez nem így lesz, mert dolgozni is tudok menni, meg bármire képes vagyok, meccset meg nélkülem amúgy sem tartanak.
Szépen szedtem is a gyógyszereket egész nap, mint a kisangyal, hogy fent tudjam tartani legalább a látszatát annak, hogy jól vagyok.
Még persze egy pár mondatban délután is elvitáztunk ezen a meccs dolgon, de én győztem, és végül persze hogy mentem. Teljesen hülye azért nem vagyok, ha bármi fájdalmam lett volna, nem indulok el, mert annak senkit nem tennék ki, hogy a mentő vigyen onnan, vagy miattam haza kelljen jönni. Több réteg ruha volt rajtam, dupla zokni, aláöltözet, vékonyabb pulcsi, polár pulcsi, kapucnis pulcsi, és még a kabát. Vittem két plédet is, az egyiket magam alá tettem, a másikkal betakartam a lábam. Ittam meleg teát (amitől a huszadik percben már ki kellett mennem a mosdóba)
És persze, a hideg ellenére kiélveztem a meccs hangulat minden pillanatát, és még a gól nélküli döntetlen ellenére sem bántam meg, hogy ott voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése