A meccs felejthető volt, nem született gól sem, és igazán jó játékot sem láttunk, de amíg együtt vagyunk, ezen felül tudunk emelkedni.
Már hazafelé jövet rám szakadt az érzés, hogy itthon voltam négy napot, de semmit nem csináltam, csak részt vettem a mindenféle programjainkon. Ettől aztán rendesen hulla fáradt érzésem van, meg persze most keresem az időt, és a megoldásokat azokhoz a dolgokhoz, amiket jövő héten meg kéne oldanom a munka mellett. Kellene biztosítóhoz menni, új szerződést kötni a lakásbiztosításra, kell majd orvoshoz menni, van időpontom a körmöshöz is. Folyamatosan kapom az értesítéseket arról, hogy betelt a Google fiókom, így neki kéne állnom sürgősen törölni egy csomó felesleges levelet (szerintem soha semmit nem töröltem még ki), szelektálni a fotók és videók között. Ez rengeteg időt igényel, de majd kitalálok valamit erre is.
Volt egy furcsa álmom is éjjel, gondolom a vesekő és az időhiány mizéria miatt kreálta a tudatalattim, de álmomban súlyos beteg voltam, és épp az a helyzet volt, amikor meg kellett mondanom mindenkinek. Sose váljon valóra, mert még álmomban is nagyon nehéz volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése