Mikor lesz már hétvége?

Ahogy számolom visszafelé a nyaralásig hátralévő napokat, úgy vagyok egyrészt egyre izgatottabb, és reménykedőbb, másrészt meg egyre fáradtabb. Ma már voltak olyan holtpontjaim agyilag, hogy magam is igencsak meglepődtem rajta.
Nagyon jókor jön most ez a holnapi beiratkozás, és hogy nem kell menni dolgozni, mert képtelen lennék négykor felkelni szerintem. Na jó, valahogy csak megoldanám, de sokkal jobb ez így.

Ja, és azt el sem meséltem, mert tegnap a bizonyítványokkal voltam elfoglalva, hogy tegnap este futottunk egy kisebb kört Patrikkal. Az, hogy ő simán egy féltávot rám vert, egyáltalán nem meglepő. Az, hogy én konkrétan azt éreztem az utolsó métereknél, hogy biztos meghalok, az viszont meglepő volt. Mert tudom én, hogy nem vagyok valami fitt, de hogy ennyire ne legyek az, az elég gáz... Azt nem mondom, hogy rendszeres futásra adom a fejemet, de lehet, hogy néha-néha ráveszem magam. Hátha lesz ebből a puding-állapotból valami más is. :D