De szeretnék

... most gyerek lenni. Vagy inkább olyan tizenhét-tizennyolc éves kamasz lány, mert az egy olyan jó időszak volt. Akkor, amikor mindennél fontosabb volt a szerelem (persze, már akkor is Balázs.. ki más?), és minden gondolatom csak akörül forgott, hogy mikor találkozunk legközelebb, és hogy mi mindent kell majd neki elmesélnem, vajon mi történt vele azóta, hogy nem találkoztunk. Ami visszagondolva is megmosolyogtató, mert nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna. Néha bepróbálkozott, hogy akkor legyen egy nap, amikor nem jön, de mindig hisztiztem olyankor, és beadta a derekát. Akkoriban neki már autója is volt, és ez adott egy csomó szabadságot, mert elmehettünk ide-oda, néha esténként is, mikor ő jött munka után elmentünk egy-egy fél órára. Volt "helyünk", amit csak mi tudtunk hol van.
Volt, hogy elugrottunk csak úgy a Velencei tóra fürödni egyet, vagy csak kocsikáztunk. Leginkább szabadok voltunk, és ez az, ami annyira hiányzik mostanság.
De szeretném, ha most írhatnám a táblára még mindig, hogy káció, majd akáció, és vakáció.. és de jó lenne, ha következne két és fél hónap gondtalan láblógatás. :)