Vannak olyan napok, amikor ufónak érzem magam, mert valahogy minden úgy jön ki, hogy meg kell magyaráznom, hogy én mit miért gondolok úgy, ahogy. És nem akarom megmagyarázni, mert nem értem, hogy miért is nem lehet elfogadni az én gondolkodásomat?
De vannak olyan napok is, amikor azt érzem, hogy jó lenne ufónak lenni inkább, és egy másik helyről szemlélni ezt a világot, mert olyan sok minden nem tetszik itt, hogy könnyebb lenne így.
De mindenen túl lehet lépni, és kell is, mert jönni fog a holnap, amikor majd minden kezdődik elölről. És amúgy alapjáraton a világ csodaklassz hely, csak néha kell ufónak lenni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése