Hol dolgozik apu és anyu?

Öt éve is van már annak, amikor volt egy ilyen rendezvény, amiről akkor írtam is. Akkor még csak ábrándoztam arról, ami ma már valóság lett, és a fiaink úgy jöttek látogatóba, hogy megnézhették hol (és hogy) dolgozik apu, és azt is, hogy hol dolgozik anyu. :)
Az idei rendezvény különlegesebb lett nekünk, mint az az öt évvel ezelőtti volt, mert mindketten tevékenyen részt vettünk benne. Én voltam az, aki mindent előkészített, amit ajándékba szántak, az összes vizet, két decis üdítőt, müzliszeletet, műanyag poharat is én voltam, aki a raktár készletéből összekészíttette a mai napra. :)
Balázs sokkal fontosabb feladatot kapott. Ő volt az egyik, aki a látogatói csoportokat kalauzolta a raktárban. Még mindig lenyűgöz, hogy az az ember, aki a magánéletünkben minden helyzetben előretol bárkit, hogy "szerepeljen" ő, itt olyan magabiztossággal és lehengerlő határozottsággal tud beszélni. Sikerült neki első körben az ügyvezető igazgatót és családját is körbevezetni a raktáron. :D (és, meglepő módon, még ez sem billentette ki abból a határozottságból, ami ott van neki).
A fiúknak tetszett, amit láttak, tetszett, amit apa elmondott, és anya munkahelyét is megnézték. Igaz, kicsit sajnálkoztak rajta, hogy milyen kicsi helyen dolgozom.
Csocsóztunk is, játszottunk négyesben, és valahogy mindig az a csapat nyert, ahol én voltam. :P Na nem azért, mert olyan nagyon menő lennék, simán csak szerencsém volt.
Ettünk-ittunk, beszélgettünk, és három órakor már jöttünk is haza. :) Itthon meg már csak egy adag mosás volt hátra, aztán este hétre elkészült a vacsora, ami az ebédet pótolta. :D

Jó kis vasárnap volt. :)