Hosszú hétvége vége

Ezt a hosszú hétvégét mi nem nagyon tudtuk kihasználni sem strandolásra, sem egyébre, mindezt felváltotta a lázcsillapítás, és az aggódás. No, nem mintha bármi különösebb tervünk is lett volna, meg senkinek eszébe sem jutott Eriket hibáztatni bármiért is. Majd lesz még egy csomó hétvége, amikor bármit csinálhatunk, mert mindannyian jól leszünk. :)
De legalább felkerült a szúnyoghálós tolóajtó a teraszajtóra. :) Ami megmosolyogtatott ma, mert Balázs már legalább két hónapja készül beszerelni. Igaz, az ablakos ember annak idején megmondta, hogy pofon egyszerű, de valahogy nem tűnt annak. Mindig megnézte, összeállította, majd sehogy sem állt össze a kép, hogy hogy is fog az odakerülni a tokhoz, amikor se csavar, se semmi.. Aztán ma délelőtt eljött az idő, amikor azt gondolhatta, hogy na most aztán egy életem, egy halálom... elsőre most is kínainak tűnt. Aztán egy óvatlan pillanatban hopp, egyszer csak a helyén volt. :D Tényleg pofon egyszerű volt. Na de amúgy meg még mindig jobb, hogy ilyen óvatos duhaj, mint hogy nekiállna ész nélkül, aztán meg itt állnánk, mert nem lenne jó, és esetleg már nem is lehetne visszacsinálni.
A fürdőlepedők is tiszták lettek, a napsütés fertőtlenítette őket ezúttal, nem a szárító (nem olyan puhák, de egye fene...).
És még egy fél órás sétára is jutott ma este idő.

Erik stagnál, se jobb, se rosszabb... és valami orbitális hangerővel horkol. Kb. ötpercenként képes aludni. :( Enni nem evett, csak barack krémlevest, ami a semminél már több, de messze még attól, amit kéne. Az osztályfőnökével beszéltem ma este, mondtam neki, hogy már ne nagyon számítsanak Erikre szerintem. Maximum a jövő héten egy-két napra.