Kihasználtuk

A mai nap minden percét.
Igaz, hogy reggel rettenetesen nehezen tudtam felkelni (csak kilenckor sikerült), és volt egy negyed óra is ébredés után, amikor azt gondoltam, hogy ez nem az én napom lesz.
De ezen túllendülve először elmentünk Erikkel beiratkozni az új iskolájába. Nem volt túl szerencsés a szervezés, mert iszonyatosan sok időt töltöttünk ott, gyakorlatilag háromszor álltunk sorba mindig ugyanazokat az adatokat elmondani, amiket kitöltöttünk papíron is. Majdnem három óra volt az egész tortúra, és ott is volt olyan ötpercem, amikor úgy éreztem, hogy én ezt nem bírom ki, mindjárt össze fogok itt rogyni. Nem is melegem volt, mert izzadni egyáltalán nem izzadtam, de olyan szomjúság-érzésem volt, hogy majd' belepusztultam.
Ez után jött a következő kör intéznivaló. Patrikkal kellett Székesfehérvárra menni, hogy a diákmunka szövetségnél aláírjuk a szerződését. Nekem is alá kellett írnom, mert még nincs tizennyolc éves. Itt is eltöltöttünk a papírmunkával egy kevés időt, de ekkor már tudtam, hogy amint ezen túl vagyunk, már tök jó lesz innentől minden a nap hátralevő részében.
Mert még délelőtt, valamelyik sorbanállás közben megbeszéltük Balázzsal, hogy Fehérvártól már csak egy "ugrás" a Balaton, menjünk. :) És mentünk. :) Mondhatjuk úgy, hogy tartottunk egy nyaralási főpróbát, mert megnéztük magunknak a strandot, a fiúk fürödtek egy jót, ettünk egy fagyit, majd aztán a naplementében átmentünk komppal Szántódról Tihanyba, hogy onnan este tízre érjünk haza.
Minden percét imádtam az egész napnak, mert abszolút gondtalanul együtt voltunk, azt csináltuk, ami épp eszünkbe jutott. Ilyen nagyon ritkán van, mindig mindent ki kell logisztikázni, hogy beleférjen, mindenkinek jó legyen. :)