Táncol

Ma megkezdődött egy újabb "utolsó dolog" az életünkben. Roli táncol a farsangon. Palotást, ugyanúgy, mint Patrik annak idején. Nagyon izgatott volt, mint ahogy ő mindig, minden ilyesmitől. Pozitív értelemben izgul, szó szerint majd' kiugrik a bőréből miatta. Őszintén.. el sem tudtam képzelni, hogy mire számíthatok tőle/tőlük e téren, mert soha, egyetlen próbát sem láttam még véletlenül sem. A ruha persze csodásan állt rajta, olyan kis úriemberes lett tőle.
Aztán az iskolában tátva maradt a szám tőle. Mert az a helyzet, hogy ez a kiskirályfi szépen, észrevétlenül felnőtt nekem a maga 11 évéhez, és olyan komolysággal abszolválta ezt az egész tánc-dolgot, amilyet nem nagyon láttam még tőle. Ahogy láttam, abban a pillanatban, ahogy a kis táncpartnere mellé lépett, máris más ember lett belőle. Igazi gavallér, aki nagyon komolyan vette a feladatát. Öröm volt nézni, ahogy táncolt, mert úgy tűnik, nem csak megtanulták, hanem élvezték is. Rolinak van egy ösztönös ritmusérzéke is egyébként, ami most is látszik rajta, és olyan kis könnyed mozgása, ami ebben a korban még azért nemigen van. Elfogult is vagyok, nyilván (ki legyen vele, ha nem én?), de nagyon jóképű és nagyon jó kiállású fiú. Olyan, akire jó ránézni. :)
Lenyűgözött, és könnyekig meghatott, amit ma láttam. És annyira tetszett, hogy holnap is megnézem. És szombaton is. Mert az én kis úriember fiam bevállalta a szombati bálon a táncot, mert én azt mondtam, hogy ha a kislány táncolni szeretne, akkor úgy illik, hogy ő elkíséri, és táncol vele. :) Roli pedig ezt pont így is mondta el az iskolában is, és úgy lesz, ahogy Dórika szeretné. :)

Volt már egy kísértetiesen hasonló poszt pár évvel ezelőtt. (és csak a gyerek változott :D)