Csak arról írok ma, hogy milyen jó érzés is volt még nekem is, kis tízmilliomodik senkinek, hogy egy magyar film Oscar díjat nyert. Büszkén néztem a videót arról, ahogy Nemes Jeles László átveszi a szobrocskát, és próbáltam elképzelni, milyen érzés lehet. Fogalmam sincs róla nyilván, mert honnan is lenne? De azért megpróbáltam elképzelni, na.. bár azt hiszem, ott és akkor még igazán fel sem fogta. Az majd napok múlva jön csak, amikor leülepedik benne az a rengeteg adrenalin, amit ott kapott, amikor kicsit hétköznapibbá válik majd minden, és az a szobor mégis ott lesz.
Gondolom akkor lesz majd ő igazán büszke és elégedett, hogy minden, ami valaha csak álom volt számára, szorgos és kitartó munkával, kitartással oda juttatta őt, hogy ma az egész nemzet virtuálisan az ő kezét szorongatta, az ő vállát ütögette, és az egész világ megismerte a nevét, az arcát.. és a filmjét.
Elképesztő..
Nagyon kíváncsi vagyok a filmre, alig várom, hogy megnézhessem majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése