Hétvége

Most körülbelül ugyanazt érzem, mint a gyerekeim. Nem akarok menni dolgozni. Különben is, úgy ébredtem reggel, hogy kapar a torkom egy kicsit, és emiatt aztán a közérzetem sem a legjobb, meg úgy egyáltalán... érzem, ahogy hatalmasodik el rajtam az undoritisz nevű alattomos kór.
Na persze attól vagyok én felnőtt, hogy nem fogom reggel kitalálni, hogy még mi minden társult a torokkaparáshoz tegnap óta, csakhogy biztosan megússzam a munkát. (ellenben abban nem vagyok biztos, hogy Eriknek nem lesz holnap reggel minimum egy tüdőgyulladással felérő tünetegyüttese ilyen célból ;) )
Pedig ugye én vagyok az a csodabogár, aki szereti a munkáját. Na de az egy dolog, hogy azt szeretem, de egy csomó minden van, amit viszont nem. Többek között azt sem, amit egy-egy délelőttös héten a munka művel velem. Szerdára határozott sárkányosodási átalakuláson megyek keresztül, addigra elég lesz két rosszabb szó, és majd még a fülem is füstölni fog. És minimum négy fejem is lesz péntekre, mert annyi kell majd ahhoz, hogy minden benne maradjon, aminek benne kell maradnia. Na de addig már csak öt napot kell kibírni, és hátha lesz utána egy jó hétvége. :)
A mostani hétvégére nem nagyon van panaszom, mert jutott pihenés is, és még jó idő is volt. Tegnap sétáltunk is, ma whoppert ettünk, és cukrászdában voltunk. A kocsit is lemosattuk végre. És még a ruhák jó része is odakint száradt az udvaron. :) Ezek jó dolgok mind. Kis apróságok, de csupa örömteli apróság. És negyed hatkor még nem volt ma sötét. :) Ez határozottan tetszik nekem már, akármi is lesz még addig.. egyre csak közeledik a tavasz, és a nyár.. :)