Most egy pár napig nem akarom senkinek sem elmagyarázni, hogy "ezt a falat elbontjuk, és majd ott lesz egy másik...és ez helyett az ajtó helyett nem lesz semmi, ezt csak szűkebbre kell venni, amott meg majd lesz egy erkélyajtó." Kicsit besokalltunk délutánra a szakemberekből, mert itt járt mindkét Laci, egy Gyuri és egy Krisztián is. Úgyhogy négyszer mentünk végig ugyanazon... csak kicsit más megközelítésekből. Hát.. mit mondjak.. nem tudom (talán jobb is) mi vár még ránk, de már ez is fárasztó volt.
Majdnem sírva is fakadtam, amikor a tükörbe nézve tudatosult bennem, hogy nem halogathatom a hajfestést, meg kell csinálni... ha nem, akkor hét közben kell valahogy besuvasztanom, de azt eléggé képtelenségnek éreztem. Mindegy, túl vagyok rajta.
Azon gondolkodom, honnan is kell nekiállnom a lakás kiürítésének. Első körben a két szobát kell csontra kipakolni. Fincsi lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése