Félős félév

A félévi bizonyítványok előestéje van. Van, aki magabiztos, van, aki még ennél is magabiztosabb, és van, aki fél. Aki már ma reggel megkérdezte, hogy tudunk e csukott szemmel aláírni? Ettől a kérdéstől nekem is összeszorult a gyomrom, és azt gondoltam, bármi lesz is, ami miatt azt gondolja, csukott szemmel kell aláírnunk, én ugyan egy rossz szót nem fogok szólni. Nyilván meg sem dicsérem majd azért, amiért nem kell, de elfogadom az egészet, ahogy van. Ő most épp ennyire volt képes. Önerőből, egyedül. Tényleg nem tudom, milyen lesz, mert ugyan láttam az ellenőrzőjét (úgy két hete), de abból még bármi lehet jó irányban is, rossz irányban is. De minden ami ott van, az ő sikere, vagy kudarca, és neki kell ebből tanulnia. Persze, mi azért vagyunk, hogy néha besegítsünk a felismerésekbe, de elsősorban saját magának kell saját magát megismernie és elfogadnia annyira, hogy majd egyszer felszabadultan és magabiztosan tudjon tanulni, és a tanultakat visszaadni. Most még tiszta görcs, és amit tud, azt sem tudja emiatt. De Őt így szeretjük.
A két magabiztos is tutira tud meglepetést okozni, és nem is akarom elképzelni, hogy Roland akár ismét megörvendeztethet egy hármas magatartással, mert biztos vagyok benne, hogy ő az iskolában is pont olyan, mint itthon. Ő az, aki szabadon szárnyal bármilyen környezetben legyen is, aki nem hagyja magát korlátok közé szorítani, és aki imád szerepelni, a figyelem középpontjában lenni. Na, ezek miatt vannak a problémák.  Amit amúgy értek én.. csak mégsem, de ez legyen a legnagyobb baja.

Azért remélem, hogy holnap Erik is felszabadultabb lesz már, és eloszlik a félelme, mert látja majd, hogy nincs mitől félni. Talán sikerül jófej szülőknek lennünk. Mert amúgy nincs is semmi jelentősége az egésznek. Csak ezt mindig elfelejtjük. :)

forrás