Nem nő

Az elmúlt napokban volt időm bőven gondolkodni magamon, és arra jutottam, hogy sem elég nőies nem vagyok, ráadásul rohamtempóban kezdtem el öregedni is. Ez utóbbin nem nagyon tudok segíteni, a génjeim is azt hurcolják magukban, hogy korán öregszem, de a másikon azért tudnék. Tudnék, na ja... És itt rekedt meg a nagy gondolkodáshullám bennem. Merthogy én tudom mi az, ami nekem tetszik egy nőn, vagy mitől tekintem nőiesnek. Tetszenek, akik mindig csinosak, akik sminkelnek minden nap (de nincs rajtuk egy fél tonna kencefice), akiknek az egész megjelenésük is olyan, hogy jó rájuk nézni. Persze, a ruha alá nem látok, így nem tudhatom, hogy neki is van e narancsbőre, ami miatt én már nem öltözöm a tükör előtt, vagy bármi más. De nálam az sem mondható el, hogy ami látszik, az rendben van. Mert nincs. Két véglet van. Vagy van rajtam normális ruha, de abból több rétegnyi.. és szemmel láthatóan feszengek, mert nem kényelmes. Vagy szabadidőruhában és sportcipőben vagyok. Ami roppant kényelmes és praktikus, ámde cseppet sem nőies. Sminkelni nem szoktam, nem is tudtam soha szépen.
A többiről meg ne is beszéljünk.. ami a ruha alatt van. Van itt minden, ami csak lehet.. háj, narancsbőr, visszér, seprűvéna, száraz bőr, csúnya kezek, csúnya körmök. Erről elvileg tehetek, gyakorlatilag meg inkább csak így alakult, mert én is azok közé a lusta dögök közé tartozom, akik nem hitték el, hogy tényleg tenni kell azért, hogy majd ne így legyen. És persze, nem késő még semmit sem elkezdeni, és lehet még bármi.
Csak nem is tudom.. van e még ami motiváljon. Mert tulajdonképpen mindegy, hogy milyen vagyok a ruha alatt, nem olyan fontos. Leginkább nem is gondolok én sem magamra nőként, mert sokkal előbb jut eszembe magamról, hogy valakiknek az anyja vagyok, meg a felesége, meg háztartási android, mint hogy nő. És azt gondolom, hogy ezzel mások is így vannak. Valahogy eltűntem a többi szerepemben, és közben ez lett belőlem. Hogy jó, vagy nem jó, az mindig attól függ..