Nem az a baj, hogy nincs mit írnom. Inkább az a helyzet épp, hogy annyi minden van, amin épp gondolkodok, vagy épp feldolgozom, hogy ezektől megnémulok. Ezek mind olyanok, amik még az én abszolút őszinteségem ellenére sem valók a blog hasábjaira, így aztán ezen most nem fog segíteni az írásterápia. Leírhatnám mondjuk, és ott maradhatna piszkozatban, de az úgy nem olyan.
Egyébként meg a hat napos munkahét is épp elég hozzá, hogy megnémuljak, mert ilyenkor már nincs kedvem kommunikálni. Ilyenkor van az, hogy arra vágyom, hogy csak úgy megöleljenek, vagy csak úgy letegyenek elém egy szelet sütit (mondjuk egy csokitortát). Vagy hogy mondjanak nekem csupa szépet és szívmelengetőt. De néha bennem van ilyenkor pár percre olyan vágy is, hogy menjünk valahova. Mindegy hova, moziba, színházba, bulizni, csak valahova, ahol élet van.
Ezek helyett majd most kialszom magam nagyjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése