Belebetegedett

Szó szerint. Erik ma úgy ébredt, hogy fáj mindene. Leginkább a feje, és aztán még mellé a hasa is, meg a lábai. Amikor egy kicsit sem villanyozta fel, hogy jó sok hó esett, és esik is még, akkor már tudtam, hogy ebből tényleg valami kórság lesz.
Délutánra 38,3 volt a láza, és szinte egész nap feküdt. Továbbra is a fáj mindene érzés tombol benne leginkább, és szeretne folyamatosan valami fájdalomcsillapítót, amitől jobban érzi magát. Gyanítom, hogy valami influenza-szerű megbetegedés lehet, amit gyaníthatóan a félévi bizonyítvánnyal együtt hozott haza az iskolából, mert mikor sms-t küldtem este az osztályfőnökének, hogy ne várja holnap a suliban, ő rögtön válaszolt, hogy ő is így van, ahogy Erik.
Ezek a vírusok nyilván nem válogatnak, és nyilván egy közösségben, pláne gyerekközösségben igen gyorsan szaporodnak. De nekem azért gyanús... mert épp Erik az, akit nem egykönnyen terít le az ilyesmi. De láttam rajta már egy hete, hogy olyan kis szomorú, és magába forduló. Hiába kérdeztem, hogy mi a baj, mindig lerázott azzal, hogy semmi. Hiába próbáltam beszélni vele, mindig csak elhárított, hogy "jajj, anya, nem kell aggódni". Tudom, hogy nagyon szeretne megfelelni, és nagyon szeretne jó lenni. Valami olyan jó, amit lát maga előtt, de nem is érti igazán, mert az ő fejében, az ő lelkében máshogy van összerakva. Most tudja, hogy (őt idézve) elsz.rta a félévet, és nagyon bántja. Legfőképp az bántja, hogy elszomorította az ő legnagyobb példaképét, akiért bármikor bármit megtenne, és aki az ő szemében szent és sérthetetlen. Az apjáról van szó. Aki pedig nem szidta meg, nem tartott hegyi beszédet neki, és nem tiltotta el semmitől. Annyit kért, hogy a matekot, az irodalmat, és a történelmet javítsa ki, mert ezekből jobbat is tud.
Tudom, hogy neki most épp fogalma sincs, hogy fogja csinálni, és vívódik az egészen, mert nagyon szeretné, ha sikerülne, de nagyon utálja az iskolát.
Így aztán... most, hogy a vírus megpróbálta ledönteni a lábáról egy kicsit sem tudott ellenállni neki, mert épp ezekkel a dolgokkal van elfoglalva. De remélem, csak egy kis extra pihenő sül ki belőle, amikor lesz ideje még átgondolni, amit kell, és aztán majd úgy lesz minden, ahogy szeretné.