Van ilyen...

Ha jól emlékszem, nem egyszer fordult már elő velem, hogy a gyerekeimet valamiért/valamiben félreismertem. Na nem nagyon, hanem csak épphogy.. kicsi dolgokat szoktak másképp csinálni, mint eddig, de ezt végülis felfoghatjuk úgy is, hogy fejlődik a személyiségük, hatással van rájuk egy csomó minden más is, mint amit itthon van, már nagyon régóta nem csak tőlünk szerzik a mintát, amit követnek, és nem csak mi hatunk rájuk inspirálólag.
Vicces, de nem olyan régen kommenteltem ha jól emlékszem, Szilvinél, hogy ha semmi mást nem is tudtam még a fiúkra "ráhagyni" öltözködés terén, hát a zokni-mániát már igen hamar átvették tőlem, nevezetesen, hogy passzoljon a zokni színe a ruháéhoz, lehetőleg a mintája (ha van neki) se legyen túlságosan elütő az épp aktuálisan viselt holmiktól. Amúgy ezen kívül nagyjából mindegy, mi is van rajtuk, a lényeg, hogy minél kevesebb gomb legyen, amit gombolgatni kell.
Mondjuk már ez sem teljesen igaz, de még leginkább ez a mérvadó, mármint a kényelmesség. Erik fiunk az egyetlen igazán kirívó e témában, ő nagyon szereti a kapucnis-cipzáros kardigánokat, ő az egyetlen, aki nagyon szereti a farmerokat is, és még a tükör előtt is képes nézegetni magát. A zokni-téma is stimmel, már jó ideje nem is ellenőrzöm, mit vesznek fel.
Nos, tegnap mégis kellett volna. Zokni-mániás családból kikerülő középső fiam igen vidám perceket szerzett nekünk, amikor hazaérkezve az iskolából ez a látvány fogadott bennünket.

Nem elég, hogy majdnem a fél lába kint volt akkora lyuk tátongott a zokniján, még felemás is. :D :D :D Pedig a kék tökéletesen jó lett volna a farmerhoz. :)