Már megint...

Gondoltátok volna, hogy azt, amiről itt írtam, lehet még fokozni? Hát én sem. Pedig tegnap éjjel megtapasztalhattam, hogy lehet. Lehet ezt úgy is, hogy jókislány módjára szedem a gyógyszeremet azóta is, sőt, fejfájós hónapomban szedtem azt a napi hármat, amit erre az esetre javasoltak. Sőt, a szénhidrát-mennyiséget is emeltem.
Mégis.. ez most sokkal alattomosabb volt, mint az előző. Semmi, de semmi előjele nem volt az égvilágon. Csak feküdtem, és aludtam békésen(?), amikor arra eszméltem fel, hogy Balázs teljesen rémülten rázogat és kelteget. Az ő elmondásából tudom csak a történteket. Nem csak lábrázás volt. Teljes testre kiterjedő igazi nagyroham öntudatlan állapotban.
Balázs szegény rettenetesen megijedt. Gondolom nem épp vágyai netovábbja senkinek sem erre ébredni, hogy a felesége rángatózik mellette az ágyban. Én annyira nem. És nem éreztem magam rosszul sem. Vagyis kicsit fura és bizonytalan érzés volt lenni is, de ez nem rossz.
Ma nem volt semmi probléma azon kívül, hogy kicsit fáradtabb vagyok az átlagosnál.
Ami tény, kissé dühös vagyok. Mert szemét dolog ez, hogy még így sem hagy nyugton, hogy tényleg becsületesen szedem a gyógyszeremet, eszem rendesen, próbálok keveset stresszelni. Szóval, úgy érzem, megteszek mindent annak érdekében, hogy elkerüljem ezt. És nem. Én meg nem értem.
Mondjuk - mint akkor is- most is hálás vagyok a sorsnak, amiért éjszaka történt, amiért nem voltam egyedül éjszaka, és amiért a gyerekeim most sem láttak semmit az egészből.
Most pedig megyek aludni. Nehogy ezen múljon bármi is..