Munkaügyi központ

Nehezen, de rászántam magam. Elindultam, hogy regisztráltassam magam, mint álláskereső. Már a múlt héten is egyszer, de akkor nem sikerült bejutnom, így aztán ezen a héten szerdán újrapróbálkoztam.
Nem mentem korán, mert azt tanácsolták, ne menjek korán, akkor vannak a legtöbben. De nem mentem túl későn sem, nehogy ne kerüljek sorra.
10:18 perckor kaptam meg az ötvenes sorszámot. Egészen addig elég optimista voltam, amíg meg nem láttam az ügyfélhívó kijelzőjén, hogy a huszonnégyes megy be. Akkor telefonáltam, hogy a lángostészta a hűtőben, olaj a szekrényben, és ne is várják, hogy én fogom megsütni ebédre, mert az kizárt. Hogy mennyire igazam lett, azt még nem is sejtettem akkor.
Fél tizenkettőkor még csak fészkelődtem a kényelmetlen széken. Fél egykor már komolyan dühös voltam, miután már az utánam következő sorszámosok mentek be szép sorban. Akkor álltam fel először, és szóltam először az információs hölgynek, aki kedves mosollyal megnyugtatott, hogy nem maradtam ki, csak ők más ügyben jönnek. Negyed kettőkor már nagyon éhes, nagyon szomjas, és nagyon mérges voltam. Újfent szóltam az információs hölgynek, aki még mindig mosolyogva, de már elég fura pillantással közölte, hogy nem maradtam ki, csak higgyem már el, a többiek tényleg egész más miatt jönnek. Hittem is, meg nem is. Gondoltam, hogy ide két dologért jönnek zömmel. Az egyik csoport nyilvántartásba veteti magát, mint én is, a másik meg jelentkezik, mint jó sokan. A jelentkezősök vártak a kettes ügyintézőre, én a kilencesre. Ez is látványos volt már az első félóra után.
Miután a 63-as sorszámú fiatalember kijött, mondta, hogy azért nem hívtak, mert nem látta az ügyintéző hölgy a sorszámomat. (ezt közben az ügyintézők egymás között sikeresen kiderítették, miután már majdnem lejárt a munkaidejük, mi meg még nyolcan kint ültünk). Ezek után már hamar bekerültem.
És hamar rá is jöttem, mekkora hibát követtem el. Mert az ügyintéző abban a szent pillanatban, ahogy megtudta, hogy gyes mellett szeretnék munkát találni, kikérte magának. Mert mit gondolok én? És hogy közvetítsen így ki bárhová is? Mély levegőt kellett vennem, hogy kultúrált tudjak maradni, de sikerült, és elmondtam, hogy tudom, hogy ellátásra nem vagyok jogosult, nem is kérek ilyet, mindössze azt szeretném, ha bekerülnék az adatbázisukba, mert az a tapasztalatom, hogy a munkaügyi központon keresztül könnyebb állást találni. Nagy szájhúzással ugyan, de nekilátott a papírmunkának. Majd felrobbantam, mikor láttam, hogy az a típusú ügyintéző, aki úgy gépel, hogy "keres.. keres.. talál.. lecsap" (és máris értettem, miért tart ez ennyi ideig), de még ez semmi volt ahhoz képest, mikor megkérdezte, mi a végzettségem. Elmondtam, mire közölte, találjak ki(?) mást, mert ilyet nem ismer a rendszer. Mondom mivan? Nem találhatok ki mást, ha egyszer nekem ez a képesítésem. Tessék, itt van az érettségi bizonyítványom, benne van mindhárom szakma, mert mindháromból érettségiztem. Nagy nehezen sikerült neki besorolnia valahova (mérlegképes könyvelő, csillagozva, hogy "csak" érettségi), következett, hogy melyik iskolában végeztem. Mondom, melyikben.. ilyen nincs is. O.o Hogy hívják most azt az iskolát? Hát könyörgöm.. elvben nekem nem is kéne tudom, hogy abból lett a Budai Középiskola, mert 13 éve érettségiztem (atyaég..). Na, de ezen is túlestünk. Beírta a gyerekek születési évszámát, el sem tudom képzelni, minek. Beírta, hogy gyes mellett vállalnék munkát. Közben azért még háromszor megjegyezte, hogy hát így nem tudja hova tudna kiközvetíteni.
Félve megkérdeztem azért, hogy és tanfolyam? Na.. azt nem. Arra nem vagyok jogosult, különben sem vagyok elég jól képezhető. Aha.
Végül sikeresen kinyomtatott mindent,aláírtam, majd eljöttem.
Dühösen, csalódottan. És már bánom, hogy kultúrált voltam. Mert jól oda kellett volna csapni az asztalra, hogy álljon már meg a menet.. mit várhatok mástól, ha egy olyan embertől, aki azért van fizetve, hogy a hozzám hasonlókat biztassa és támogassa, ezt kapom?
A hab már csak az volt a tortán, hogy még itthon is sikeresen összevesztünk ezen. Persze, azóta már kibékültünk. És értem is Balázs bajait. Meg nem is. De ez csak a különbözőségünkből fakad. Addig, amíg bármelyikünk "tizenkilencre lapot húzna" a másikért, nincs nagy baj.
Így történt, hogy regisztrált álláskereső lettem. Meg gazdagabb egy keserű tapasztalattal.