Most csak egy rövid szösszenet még, amit le tudok írni anélkül, hogy közben elaludjak.
Aztán a napokban írok a tatabányai közös játszóterezésről, az új osztályfőnökkel való találkozásról, meg ami még közben eszembe jut majd.
Ma több zsák ruhát válogattam át. Egyik tárolóhelyiségből költöztetek mindent a másikba (nagy élmény). Tudtam, hogy van egy csomó, amit nem hordanak már a fiúk sem, mert vagy kicsi már mindenkinek, vagy sosem lesz jó, mert túl szűk fazon, vagy akármi, így eleve úgy álltam neki a költözködésnek, hogy mindent át kell néznem. Arról nem is beszélve, hogy még mindkét (három) babakocsink is el volt raktározva... Szóval, Eszter barátnőm jó tanácsát követve felhívtam ma a Családsegítőt, hogy tudják e fogadni, ha hozzájuk beviszem a felesleget. Igen, tudják, mert épp van is kinek adni.
Már a végére értem a pakolásnak, mikor előkerült az egyik babakocsi.
Erik nézte egy darabig, majd megkérdezte:
-És ha a JóIsten mégis úgy gondolja, hogy legyen még egy gyereketek, Ő miben lesz tologatva?
Egy pillanatra megszólalni sem tudtam. Majd elmosolyodtam, és azt válaszoltam, ha a JóIsten úgy gondolja, hogy nekünk még egy gyerekünk legyen, biztosan segít majd abban is, hogy tudjunk neki új babakocsit venni. :)
Édes pofa. Pedig tudja ám, hogy a gyerekszületéshez sokkal inkább van köze anyának és apának, mint a JóIstenhez.
:) megzabálhatom???
VálaszTörlés