Nem tartjuk továbbra sem. Nincsenek ezen a napon (sem) extracuki kis szivecskékkel telerajzolva a falak, meg a tükör, meg akármi. Nem nyomtattam sem extra teafilter-papírt, sem csokipapírt, sőt, szív alakú reggelivel sem vártam őt. Nem vettem az idén semmit. (tavaly kapott egy kaktuszt) Sem képeslapot, sem mást. Mert az idén még annyira sem éreztem magaménak ezt az egészet, mint egyébként. (gondolom az előző bejegyzésben taglaltak komoly okozói ennek)
Na, ehhez képest engem viszont, amikor reggel fél kilenckor még kissé morcosan (mert miért nem lehet engem hagyni legalább vasárnap aludni?) kitámolyogtam az ágyamból, ott várt az a szerencsebambusz-tálka, amire két-három napja vágyakozom sóhajtozva, ahányszor csak elmentünk mellette. :)) Képet nem találtam róla a neten, így majd lefotózom, és akkor pótolom.
Nem mondom, hogy nem esett jól, mert nagyon is jól esett. :))
Boldog Valentin-napot kívánok mindenkinek. :)) Vagy mondhatnám olyan Hofisan, hogy "Szeressük egymást, gyerekek!"
Ma megemlékeztem magamban arról a tavaly ilyenkori napról , és még mindig büszke voltam azért. :) Arról meg szomorúan értesültem, hogy az idén nem volt már Epilepszia-nap, mert az alapítvány már nem működik. :( Mindenesetre én azért gondoltam a sorstársaimra is ma, azokra, akik legalább ilyen szerencsések, mint én, és azokra is, akik kevésbé szerencsések nálam. Remélem az előbbiek vannak többen. Vagy hogy legalább a nagyobb részük teljes életet élhet, és nem a betegség árnyékában vegetál. Nekik rohammentes napokat kívánok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése