A kötelező félévi szülői értekezletek második felvonására Erik osztályában került sor. Az előző nap után igen "emelkedett" hangulatban érkeztem meg (értsd: semmi kedvem nem volt hozzá). Fél ötkor kezdődött, fél öt előtt öt perccel még csak ketten voltunk szülői oldalról, amin igen komolyan el is csodálkoztam. Aztán még azért jöttek, de így is az osztálynak kevesebb, mint a fele képviseltette magát. Végighallgattuk a félévet értékelő beszédet, ami sokkal nagyobb részt szólt arról, hogy mennyi probléma van bizonyos gyerekekkel (akiknek szülei természetesen nem értek rá ott lenni), mint arról, hogy mennyit fejlődtek mióta szeptemberben bekerültek az iskolapadba. Furcsa volt számomra, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek azokra a dolgokra, amiket a problémás gyerekek okoznak, mint azokra, aminek örülni lehet. Aztán persze itt is szóba került a farsang. Itt nem a tánc kapcsán, hanem hogy milyen jelmezük legyen. Csoportos, vagy egyéni. Általában együtt öltöznek be az osztályok, ennek mondjuk megvan az az előnye, hogy a gyereknek sem kell egyedül végigvonulnia, meg az is, hogy szülőként sem kell egyedül gondolkodni, megvalósítani. Viszonylag hamar megszületett a döntés, hogy színes bogarak lesznek, de természetesen nem tolongtak a segítségnyújtó kezek. Így aztán bevállaltam, hogy beszerzem a színes pólókat, utánanézek a fekete harisnyának, az arcfestéknek, és zenét is keresek.
Ezzel még mindig nem volt vége a szülői értekezletnek, mert ezután következett a kuncsorgás rész, amit már előtte nap is végighallgattam, így aztán nekem dögunalom volt, de akkor és ott én voltam az egyetlen, akinek nagyobb gyereke is jár ebbe az iskolába, így nem volt más választásom, mint végighallgatni. Ugyan ezen a ponton felállhattam volna, és hazajöhettem volna, de mégsem tehettem, mert a matektanár még úgy menetközben odavetett hat nevet, akikkel a szülői végén még külön is szeretne beszélni. Miután az én fiam is köztük volt, és miután semmi többet nem árult el róla, így aztán maradtam, és amíg hallgattam az unalmas litániát a támogatói jegyek fontosságáról, azon morfondíroztam, vajon mit követett el ez a gyerek?
Na, aztán úgy háromnegyed hét magasságában kiderült, hogy nem követett el semmit, azon kívül, hogy jó esze van, és matekórákon nem lenne baj, ha kaphatna plusz feladatokat, de ehhez kellene még egy matek könyv. A még egy matek könyvhöz meg kellett a beleegyezésünk, hogy kifizetjük. Őszintén szólva hisztérikusan tudtam volna felröhögni, hogy azok után, hogy végighallgattam a szülői első részében, hogy melyik gyerek miért nem alkalmas arra, hogy közösségi rendezvényeken részt vegyen, melyik szülő miért ír vissza a tanító néninek hülye stílusban az üzenőfüzetbe, vagy épp az olvasókönyv szélére, melyik gyerek lesz mégis iskolaelőkészítős, és biztosan nem lesz jövőre osztálytársuk, kinek kellett volna mégis hatévesen inkább még egy évet oviban maradnia és szociális érettséget szereznie.. szóval ezek után, nem értem, hogy azt mások előtt miért is nem lehetett előadni, hogy ennek a hat gyereknek szeretnék hatszáz forintért még egy matek könyvet. Tessék bólintani, ha rendben van, vagy épp rázni a fejét, ha nem. Ennyi lett volna, és akkor nem negyed nyolckor jövök haza.
Mindenesetre kész felüdülés, hogy ha minden igaz, akkor az idén már nem kell szülőire menni ebben az osztályban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése