2020. máj. 31.

Május utolsó napján

Pont olyan idő volt, mint pl október utolsó napján szokott. Esett, fújt a szél, és hideg volt. De ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor ez egy darabig az utolsó ilyen nap volt, és jövő héten jön a jó idő, és ezúttal itt is marad. 
Na de nem keseredtünk el, és nem indultunk el haza. A mai napot a pihenésnek, és egy kis takarításnak szenteltük. 
Estére elállt az eső, és még tudtunk egy jót sétálni is. Igaz, kabátban, kapucniban, mert a parton igencsak viharos és hideg szél tombolt még, de azért jólesett. 
Most még laptopon keresztül nézzük a Fradi meccset. Nem nagy lelkesedéssel játszanak, az eredmény is jelen pillanatban még 1:1 (ráadásul az ellenfél gólját is mi szerettük), de azért szurkolunk, még van hátra fél óra.

2020. máj. 30.

Itt van a hajóm is

Na jó, hát nyilván nem az enyém igazából, de akik régóta ismernek, azonnal tudták, melyik hajóra gondoltam. A Szigliget továbbra is a szívem csücske, bár még mindig olyan fura kettős érzés látni, hogy más a kapitány. Nem láttam őt ma, csak az egyenruháját, így egészen addig, amíg el nem indult, gondolhattam azt, hogy Miki bácsi van ott fent, és ő az, aki indulás előtt jelez a kürttel. Egészen addig működött is ez a varázslat, amit én teremtettem oda magamnak, amíg el nem indult a hajó. Mert ott rögtön a valósággal kellett szembenéznem, annyira más volt ez az indulás. Miki bácsinak volt egy jellegzetes stílusa, ahogy ezt a hajót kormányozta, kívülről, hozzá nem értőként is látszott, hogy nem csak ért hozzá, de szívvel-lélekkel viszi a hajót, és vele az utasokat mindenhová. 
Kevésbé fájt ez már, mint tavaly, amikor az első ilyen élményemnél a könnyeim is kibuggyantak. Erre jó az idő, ami nem áll meg, hogy elfogadtam, olyan többé már nem lesz, hogy ő lesz a kapitány. Majd igyekszem megbarátkozni is az új kapitánnyal (nem hiszem, hogy szó szerint), és talán az idén majd hajózunk is egyet vele. 
A város egyébként sokat szépült, az ismerős helyek is kicsit újak most, de ez jó dolog. 
Ahogy az is, hogy a Boglárka bisztróban megismernek, és régi ismerősként köszöntenek. 
Furcsa egyébként, hogy látszik, jelen van még a vírus helyzet, mert mindenhol vannak maszkos emberek, de a távolság tartás nem szembetűnő. Gondolom mire igazán nyár lesz, már a maszkos emberek is kevesebben lesznek. 
Jó idő az nagyon kevés ideig volt, leginkább délelőtt, meg kora délután, de nem nagyon érdekelt a szél sem, sétáltunk, voltunk a parton is, és a ház pakolás, takarítás is tök jól halad. 
Jó itt lenni. 



2020. máj. 29.

Fityisz

A rossz időnek, a rosszkedvnek, meg minden másnak is, ami negatív. 
Ma délután érkeztünk a Balatonra, a megszokott helyünkre. Bevállaltuk a tulajok helyett a szokásos karbantartási munkálatokat, mert ők nem tudnak most hazajönni Angliából. Nekünk nemhogy nem fáradtság, hanem egyenesen felüdülés füvet nyírni, vizet kinyitni, pókhálózni, portalanítani, mert közben csak gondolunk egyet, és pár perc sétával a Balaton parton vagyunk. 
Ilyen lesz ez a pünkösdi hosszú hétvége. 

2020. máj. 28.

Összevissza mindenféle

Nem is tudom már, hogy milyen évszak van, vagy minek is kéne lennie. Az biztos, hogy valahogy semmi nem stimmel, mert május végén nem ilyen időnek kéne lennie. Reggelente olyan, mintha szeptember vége lenne, aztán délelőtt van egy kis május elejéig időjárás, hogy aztán délután még már megint ott tartsunk, mint március elején. Kiborító...
Na de nincs mit tenni, mint hogy ebből kihozni valami jót. Ami persze nem mindig könnyű. 
Eriknek lesz jövő héten matek vizsga, végül nem online formában, hanem a suliban. Hát nem is tudom, jó ötlet e most még ezzel is stresszelni őket, hogy hónapok óta nem voltak az iskola környékén sem, most meg rögtön egy agyonszabályozott matek vizsga. Pont matek...jajj..De persze megoldja majd, nem gondolom, hogy nem, csak feleslegesnek tartom. 
Patrik online vizsgázott már több tárgyból is, ez sem egyszerű, mert nincs felkészülési idő, de megoldotta. 
Roli meg nagyon az utolsókat rúgja már, abszolút a türelme végére ért, és elege van, de nem csökken a feladatok száma még mindig. De azért látszik nar a fény az alagút végén. 

És a mai hírek kapcsán ha esetleg felmerült bennetek a kérdés, fogalmunk sincs róla, hogy megyünk e még meccsre, vagy hogy most mi is van. Épp a héten kaptuk vissza a Fradi kártyáinkra a kifizetett, de fel nem használt részt a bérleteink árából. De majd meglátjuk. Lehet, hogy még az is előfordul, hogy össztalálkozunk kartonfigura önmagunkkal. 😁

2020. máj. 27.

Bahh

Nagyon éles váltás volt a mai nap a négy nap itthonlétet követően, amikor ugye nem kellett sietni sehová semmiért, nem volt kapkodás és fejetlenség körülöttem. Na ezt ma gyorsan el is felejthettem, de legalább három napot kell csak dolgozni, és aztán megint lesz egy háromnapos hétvége. Az sem volt jó, hogy rajtam kívül mindenki itthon maradt, de sebaj..ki lehet bírni mindent. 
Munka után még körmösnél is voltam. Annyira cuki lett ez most, hogy meg kell mutatnom. 

Nem matrica, hanem úgy lettek a hangyák ráfestve. 
Este pedig még volt egy nézők nélküli Derby is, amit megnyertünk, nagy keservesen..de kilenc ponttal vezetjük a bajnokságot. A többi meg nem számít. 

2020. máj. 26.

Már biztos

..hogy Roli úgy hagyja ott az általános iskolát, hogy nem lesz ballagás. Valami olyat írt az osztályfőnök, hogy majd valamikor júniusban egy délelőtt lesz, amikor szigorúan maszkban, maximum fél órában lesz valami úgy, hogy csak az osztályfőnök és ők lehetnek ott. Roli nem akar menni ebben a formában, én meg nem fogom erőltetni, mert megértem, én sem akarnám ezt így. Egyébként sem kötődik senkihez sem már, ahogy látom, az osztálytársai zömétől is eltávolodott a táncpróbák során. Lehet, hogy történt akkoriban valami, és ezért is volt egy olyan nap is, amikor az egész táncolást is vissza akarta mondani, de simán lehet, hogy mostanában már jobban kilógott a sorból a maga kis furcsaságaival. Sosem fogom megtudni, ha történt is valami, mert ha eddig nem osztotta meg velem, akkor biztosan nem is tartozik rám. 
Egyetlen tanára van, akitől szeretne elbúcsúzni, és neki éppen ma ajándékot is választott, természetesen ezt meg fogjuk oldani, hogy megtehesse, mert ez viszont fontos neki. A sors furcsa fintora, hogy éppen Erik volt osztályfőnöke az illető, aki egyébként Eriknél is az egyetlen favorit volt az általános iskolában. Patrikot is tanította, így akkor most Rolival lezárjuk vele a családi angol tanítást. 
Szóval..ballagás nem lesz, ennek ellenére megrendeltem a ballagási szalagokat, hogy legalább emlékbe eltehesse ő is, mint ahogy a többieké is megvan. Azt még nem beszéltük meg, hogy mi lesz azon a napon, amikor hivatalosan lenne a ballagás, de remélem, hogy legalább az időjárás engedi majd, hogy valahol kiránduljunk egyet. 
Nekem szerintem nyomasztóbb ez, mint neki, mert ő nem érzi a veszteség részét, csak azt, hogy nem kell ünneplőben feszengeni, és végig állni mindenféle unalmas beszédeket. Egyébként kettőnk közül szerintem ő kezeli jobban. 
És íme... időközben elkészültek a tabló képek is. Komoly fiatalember lett a kiskirályfiból. 


2020. máj. 25.

Ami elromlik

...azt első körben megpróbáljuk megjavítani, vagy megjavíttatni olyanokkal, akik értenek hozzá. De persze nem bármi áron, és nem mindenáron. Ami aránytalanul magas költségű javítást jelentene, ott gyorsan be szoktuk látni, hogy kell keresni helyette valami mást, ami pótolni tudja. 
A mosogatógép egy ilyen volt, amire már öt évvel ezelőtt is több szerelő azt mondta, nincs alkatrész, dobjuk ki. Akkor még nem mondtunk le róla, kerestünk olyan embert, aki megcsinálta. Most már nem volt érdemes többet költeni rá, főleg, mert valami komoly elektronikai baja lett. 
Egy egész éjszaka elég volt hozzá, hogy eldőljön, venni kell egy másikat. Tudtuk, mit akarunk, tudtuk, mekkora helyre fér be, tudtuk, hogy milyen márkát szeretnénk. Nem volt nehéz találni egyet Balázsnak már reggel, és ma délután már el is hozták Erikkel. Nagyon jó dolog ám, ha az embernek van három életerős fia, meg egy tettre kész férje, mert gyakorlatilag a kanapéról ülve végignézhettem az egész műveletet. Levitték a régit (otthagyták a vásárlás helyén, így nekünk már nincs gondunk az elektronikai hulladékkal), felhozták, és beüzemelték az újat. 
És tádám... Már meg is van az új mosogatógép. 



2020. máj. 24.

Vasárnap

A nap, amikor a mosogatógép így, tizenhét év után úgy döntött, most már végképp nyugdíjba vonul. Volt már ilyen próbálkozása pár éve, de akkor még meg tudtuk győzni a maradásról, most úgy tűnik, végleges a döntése. Először csak hibaüzeneteket írt ki, aminek természetesen utánanéztünk, és természetesen Balázs meg is próbálta orvosolni a problémát. Egy jó pár órás hadművelet után úgy tűnt, mégis marad még velünk, de aztán minden bizonnyal meggondolta magát, mert este tízkor úgy döntött, egy utolsó kàprázatos hibaüzenet mellé még megajándékoz minket egy jó kis konyhaáztatós mókával is. A móka rész bejött, mert ahogy négykézláb itattuk fel a vizet a roppant cuki unikornisos felmosó rongyaimmal, kitört belőlem a röhögés. 
Na mindegy...sok edényt elmosogatott helyettem ennyi év alatt, úgyhogy nem haragszom rá..remélem hamarosan lesz helyette utód, mert sokáig nincs kedvem kézzel mosogatni mindent. 

2020. máj. 23.

Meccsnap

Ma újraindult a bajnokság. Zárt kapuk előtt játszanak le minden fordulót. Ami végtelenül szomorú dolog, mert mindamellett, hogy tisztában vagyok vele, a foci egy hatalmas üzlet mindenkinek, aki részt vesz benne, azért arról szól, hogy a csapatok és a szurkolóik egymásra találjanak az ilyen napokon. 
Az összes meccset közvetíti a tv, így természetesen itthonról szurkolunk a sok tízezer (vagy megkockáztatom..sok százezer) Fradi szurkolóval együtt. Mi ugyan ott voltunk a stadionban is kartonból készült másunk formájában, gondolom, hogy mindkét Sigér gólnál fel is ugrottunk ott a C3 szektorban, ahogy azt kell. 
Az itthonról szurkolásban is jók vagyunk, nyertünk a Debrecen ellen 2:1-re. 
De azért ez így nagyon nem az igazi ám..

2020. máj. 22.

Péntek

Ma egész délelőtt gyötört a fejfájás, vártam is, hogy végre délután legyen, és jöhessek haza. Szerencsére addigra el is múlt, de azért még éreztem az utóhatásait, elég nyomott voltam. Nem is volt kedvem csinálni semmit, pedig lett volna mit. Igaz, belefért most ez is, szokatlan módon négy napig itthon leszek. 
Holnap jó lenne valamerre kirándulni egyet. Érthető okokból leginkább a Balatonhoz vàgyom. Nem tudom milyen lesz az idő, mert nem ígér semmi jót, meglátjuk. Lehet, hogy az időjárás megint közbeszól, és végül maradunk itthon továbbra is. Ha így lesz, akkor viszont reggel fel kell kelni időben, mert nem készültem arra, hogy főznöm kell. 
Ma már biztossá vált, hogy nem lesz ballagás. Egyrészt jobb is így, semmiképp nem lenne ez már olyan, mint amilyennek kéne lennie, másrészt azért elég furcsa lesz ez így. Mint ahogy minden más is az már hónapok óta. 

2020. máj. 21.

Semmiség

Hú, mennyi szót, mondatot küldtetek. Jó kis kihívás lesz ezekből összerakni valamit. Határidőt nem mondok, mert ki tudja hogyan lesz időm/kedvem, de meglesz, az biztos. 
Minden rendben egyébként, a gyerekek minden feladatot megcsináltak, Roli is eljutott végre odáig, hogy nem halogat, nem vár össze mindent mindennel, hanem letudja a lehető legrövidebb időn belül. 
A munka nem kevés most sem, és a meglévő mindennapi feladatok mellé még két projektben is részt kell vennem. Ami persze jó lesz, mert biztos tök sokat tanulok majd belőle, csak most nincs kedvem hozzájuk. 

2020. máj. 20.

Tegyünk próbát

A puding próbája az evés-tartja mondás, úgyhogy ha már a gondolat megszületett bennem, akkor akár rögtön tettek is követhetik. 
Sok éve nem volt már ilyen itt, de próbáljuk ki, hátha vagytok még páran játékos kedvű olvasók. 
Legyen megint az a játék, hogy mindenki hagy itt nekem pár szót, vagy akár egy-két mondatot, amikből majd nemsokára írok valamit. 
Benne vagytok?

2020. máj. 19.

Ez is érdekes

Mostanában többen, más-más életszakaszomból ismerve, megkérdezték tőlem, hogy szoktam e még írni. Amikor pedig nemmel válaszoltam, sajnalkoztak, hogy kár, hogy abbahagytam, mert amiket akkor olvastak tőlem, az mindig nagyon tetszett nekik. Volt aki azt is mondta, hogy érdemes lenne még most is újra elkezdeni, és persze, szeretne is az első olvasók közé tartozni. 
Ezeknek a beszélgetéseknek kapcsán persze elgondolkoztam. Jól esett a dicséret, és hogy sok év  után is még erről is emlékeztek rám. Valahol a padláson még vannak olyan füzetek, írógéppel írt novellák, amiket szerelmes tini lányként írtam. A füzetekböl már lehet, hogy kikopott az írás, mert ceruzával írtam. 
Azóta sokat gondolkodom rajta, hogy vajon van e még elég türelmem az íráshoz, van e bennem elég kitartás, hogy elővegyem és leporoljam a régi àlmot. 

2020. máj. 18.

Érdekes

Érdekes időszak ez a mostani. Majdnem sajnálom, hogy nem vagyok épp szociológus hallgató, mert már tudnám is a diploma munkám témáját. 
Azt érdekes volt megfigyelni, hogy volt időszak, amikor voltak a maszkos emberek (a kekszes emberek), meg a nem maszkos emberek, és a két tábor folyton méregette egymást, valahogy szemre próbálták eldönteni, ki a hülyébb. 
Aztán lassan mindenkiből maszkos ember lett, és kezdődött az ismerj fel mindenkit maszkban is challenge. Itt is érdekes megfigyelni, hogy vannak, akik úgy tesznek mintha nem ismernének fel, és vannak, akik próbálják magukat a végtelenségig felismerhetetlennek gondolni. 
Aztán van ez ki, mikor, hova és hogyan léphet be. Nem bonyolult, de igen nagy kihívást jelent a mai napig is sokaknak. 
És van az a hatás, amit a mostani engedékenység váltott ki. Az a szabadság érzés, ami eddig el volt nyomva, most előtörni készül. Vagy van, akiből már ki is tört. Itt is vannak persze olyanok, akik ezt nem nézik jó szemmel. 
Én tulajdonképpen tartoztam már szinte minden táborba, kivéve a nem maszkos emberek közé. Maszk mindig volt rajtam. 
Ami ezután jön, az meglátjuk, mennyire kérészéletű szabadság. 

2020. máj. 17.

Vasárnap

Reggel esőre ébredtünk, ami nekem akkor sem volt jó hír, ha éppenséggel tudom, hogy nagy szükség van a csapadékra. Továbbra is utálom az esős-borús időt. 
Ma sem voltunk sehol, lehet mondani, hogy tisztességesen kitöltöttük a maradjotthon időszakot, mert csak dolgozni és vásárolni jártunk. 
Szerintem azért jövő héten már csak megyünk valahová. 
Azt még elmesélem, mert böki a csőrömet, hogy hogy jártunk...nem családilag, hanem Roli szülői csoportjában. Van egy csoport, amiben mindenki benne van, szülők, gyerekek, osztályfőnök, stb. És van egy, amiben csak szülők. Ez utóbbi csoportban volt beszélgetés a héten arról, hogy többen is elégedetlenek vagyunk sok mindennel, és nem érezzük úgy, hogy szeretnénk bármiféle búcsúzkodást, nagy ajándékot, akárhogy is alakul ez a mostani helyzet. Az felvetődött köztünk, hogy a gyerekek csinálnak valamilyen videós anyagot, mindenki mond valamit, megszerkesztik, és ennyi elég is. 
Erre ma este a szélesebb körű csoportba érkezett egy reakció az osztályfőnöktöl. Arra, amit ő nem láthatott ....volna, ha valaki nem fényképezi ki neki a másik helyről, és küldi el neki. 
Nem az zavar, hogy olvasta, mert én a véleményemet már többször is elmondtam neki, elég sokszor kerültünk konfliktusba is. De ez szerintem aljas húzás volt, akárki tette is, és fel sem foghatom, miért volt jó neki. 
Mindig úgy meg tud lepni az ilyen viselkedés. És nem mellesleg szerintem roppant etikátlan is.

2020. máj. 16.

Szombat

Kicsit össze vagyok időnként zavarodva a napokkal, de azért mindig sikerül gyorsan észbe kapni. A hétvégét amúgy is jól számon kell tartani, mert olyankor lehet tovább aludni. Kivéve, ha reggel fél nyolckor vár a fodrász. De az ilyen gondok azért kellemesek, nem is esik olyan nehezemre emiatt felkelni. 
Befestette, levágta, most egy-két hónapig majd magamnak festem megint, szerintem mielőtt nyaralni megyünk, akkor megyek majd hozzá. Vagy majd meglátjuk. 

Ez a szelfizés nem az én műfajom továbbra sem. Igaz, a héten kerestem képeket valahova magamról is többek között, és racsodálkoztam, hogy egy csomó képen tiszta lófejem van. 

2020. máj. 15.

Végre

Hát a mai nap csúcspontja mindenképpen az, hogy végre lettek újra könyveim a könyvtárból. Igaz, messze nem ugyanaz így kölcsönözni, de majd annál jobb lesz, amikor újra be lehet menni. 
Ez a telefonon olvasás nem az én asztalom, idegesít, hogy nincs a kezemben a könyv, nem tudok lapozni, nem ugyanaz az élmény úgy. Nyilván a semminél az is jobb, de e téren maradok a hagyományos verziónál, amíg csak lehet. 
Az időjárás nem a legjobb a héten, de remélem, hogy a fagyos szentek ki is tombolták már magukat, mert ez a tizenhárom fok, ami itt ma is volt egyáltalán nem a barátom. A szél meg főleg nem. 
Holnap fodrászhoz megyek. Épp idejében, mert most már megint úgy besűrűsödött, hogy szó szerint nehéz miatta a fejem, mert nem kap elég levegőt a fejbőröm. Tudom, ez sokak által irigyelt gond. 
Holnap drukkolok a budapestieknek, hogy olyan bejelentés legyen, ami már nekik is jó híreket hoz. 

2020. máj. 14.

Legyen inkább jó

A héten van egy közös pont minden kollégával. Kivétel nélkül mindannyian nagyon csalódottak, frusztráltak és dühösek vagyunk. 
Lehet azt mondani, hogy bármi történt is, nekünk legalább van munkánk, amiért fizetést kapunk. Ez így van, és ezért mindenki elég hálás is, bár hozzáteszem..nagyon sokan vannak, akik azokban a boldog békeidőkben is heti hét napot dolgoztak, amikor még mások a hosszú hétvégéket élvezték. Akkoriban volt az az álláspont, hogy hát ők választották..igen..és most ez a fajta kitartás így (és csakis így) fizetődik ki. 
Március végén még egy ország volt hálás a munkánkért, külön rádió hirdetésben köszönték meg a főnökeink is, hogy az akkor igen reménytelennek tűnő helyzetben is ott volt mindenki, ahol lennie kellett. 
Azóta sok minden lefolyt a Dunán, nagyot változott a világ, vele együtt az anyagi dolgok, a megítélés, és az egymás iránti lojalitás is. 
Ki-ki a maga vérmérseklete szerint dolgozza fel az elmúlt hónapok, és leginkább az elmúlt hét történéseit. Én először megsértődtem egy kicsit. Két napot adtam ennek a sértődött egónak, aztán meguntam, hogy lehúz, és elkezdtem elhessegetni innen. Van egy csomó pozitív hozadéka még a csalódásnak is. Remekül kirajzolódott az az éles határvonal, amit nem szabad átlépni. Nem kell többet adni magamból, mint amit kapok. Nincs szükség rá, hogy a végletekig felhasználjam az összes agykapacitásomat és energiámat. Nincs arra semmi szükség, hogy plusz időt fordítsak bármire is, ha nem elég a munkaidő. 
Külön tanulást igényel ez most, mert szeretem amit csinálok, és így szeretem jól csinálni, folyamatosan javítani mindenen, amin lehet, de ezek igénylik azt a pluszt, amire nincs szükség. 
A következő pár hétben megtanulok engedni, elengedni, és az így megmaradt energiákat máshol befektetni. 
És reményeim szerint már el is fogom ezt sajátítani mire nyaralni megyünk, és ott eszem ágában sem lesz munkával foglalkozni.

2020. máj. 13.

Semmi érdekes

Nem nagyon tudok mit írni. Vannak persze mindenféle gondolataim, de nem mindent akarok már ezek közül megosztani. Vagy azért, mert nem érdemes, vagy azért, mert nem érdekes, vagy azért, mert jobb magamban tartani. 
Megnyílt a könyvtárban a terasz kölcsönzés lehetősége, emailben lehet könyvet kérni, összekészítik, és szólnak mikor lehet érte menni. Írtam össze magamnak párat, akkor meg is néztem, hogy van bent mindegyikből, de végül még nem küldtem el. Most meg már meg kéne néznem megint, hogy még mindig kérhetem e őket, vagy már megelőzött valaki. De majd holnap délután elintézem. 

2020. máj. 12.

Csak egy kedd

Azt leszámítva, hogy a gyerekeim azért már igencsak ráuntak ezekre a classroom-os feladatokra és határidőkre (meg úgy egyáltalán erre a tanévre is általában) van ennek az egésznek jó része is az ő szempontjukból. Meg az enyémből is, mert annak egyformán örülünk, hogy nem kell reggel időre kelni (csak ha matek óra van, vagy valami számonkérés), nem kell buszra rohanni, nem kell őket tízszer hívni telefonon reggel, hogy biztos felkeltek e. Nincs aki elvegye a telefont, aki számon kérje, hogy miért nincs itt a tesicucc..szóval van egy csomó ilyen, ami nélkül határozottan jobb lenni. 
De azért hiányzik nekik a suli, vagyis leginkább a társaság a suliból. 
Eriknek az edzés is nagyon hiányzott, de ma ez megkezdődött. Öltözőt nem használhatnak, csak a mosdót, egyszerre csak egy csapat van ott. Nem lesz már meccs, de legalább mozognak, mert akármennyit is dekáznak, fociznak az udvaron, az messze nem ugyanaz. Természetesen voltak kétségeink, hogy engedjük e, de aztán végül nem emeltünk kifogást a dolog ellen. 
Ma a kutyák is megkapták az évi rendes oltásukat, meghoztuk a féreghajtó tablettákat is. Holnap hozzá a futár a kullancs,bolhairtó spot-on-t, remélhetőleg az idén megússzuk a bolhásodást. 
Kaptunk ma ezen kívül egy nagy kupac rossz hírt a munkahelyünkön, ami nagyon sz.rul esett mindenkinek, de nincs mit tenni, mint elfogadni. Nem baj...találunk valamit, amitől majd kicsit szebb lesz a világ. 
Például jelen leszünk a Fradi meccsen egészen formabontó módon...a klub felajánlotta, hogy megoldja...a feltöltött képekből készülnek karton figurák, akik a lelátókon lesznek majd. Gondolom a saját helyünkön. És ez jó..😊 

2020. máj. 11.

Kezdődik

Ma reggel úgy ébredtem, hogy fájt a derekam. Persze ki is tartott egész nap. Annyira tudom utalni ezt, amikor ilyen bajaim vannak, mintha már legalábbis lennék vagy nyolcvan éves. Na nem baj, nemsokára bejutok a fürdőbe, és egy jó meleg fürdő majd átvarázsol sántikáló negyvenes anyukától álmos negyvenes anyukává. 
Egész nap fújt a szél, azt hiszem, tényleg ideér végül az a hidegfront, amit ígértek. Pedig nekem aztán nem hiányzik. Az eső sem...bocs..
Ezt meg meg  úgy itthagyom. Jól fog jönni a héten biztos. 

2020. máj. 10.

Vasárnap

Ma is minden a már megszokott rendben zajlott. Az mindenképpen jó ebben, hogy sehová nem megyünk, hogy lehet mindent ráérősen csinálni, és nincs semmi versenyfutás az idővel. Azt nem mondom, hogy sosemlátott rend és tisztaság van nálunk, mert ez nem igaz. Rend van, mert alapjáraton is rendszerető emberek vagyunk (ez természetesen a fiúszobákra nem igaz, ők jól elvannak úgy is, ha kupi van náluk), tisztaság is nagyjából általános állapot. Nem takarítok csak azért. mert itthon vagyunk. 
Délelőtt Balázs bejelentette a T-home-nál, hogy valami nem teljesen kerek a beltéri működésével, és kora délután már itt is volt a szerelö a másikkal. Nem mintha elvárnám, hogy vasárnap délután is kijöjjenek, de ezt hívom szolgáltatásnak. Volt az emberen maszk és kesztyű is, abban a pillanatban, ahogy belépett a lakásba, már vette is fel a lábzsákot. Korrekt. Le a kalappal előttük. 
Délután vásároltunk, tévéztünk, újabb két adag mosott ruhát pakoltam el, játszottam a telefonomon, megkóstoltuk a délelőtt készült epermisut. És vége is a hétvégének.. 

2020. máj. 9.

Szombat

Nem beszéltük ezt meg, de úgy látszik, mindenki ahhoz tartja magát még magában, hogy még nem megyünk sehova. Nem tudom meddig gondolják ezt így, lehet, hogy a két hét leteltét várjuk az enyhítések után. 
Én a magam részéről roppant felelőtlen és önző módon legszívesebben indultam volna ma délelőtt a Balatonra. Az most mindegy lett volna, hogy melyik része, melyik város, nagyjából mindenhol tudnék egy teraszt, ahol megennék valamit, vagy innék egy kávét/limonádét. 
De nem erőltettem a dolgot, majd megjön ez a többieknél is. Igaz, én a magam részéről a vírussal is úgy vagyok most már, hogy bánom is én, essünk már túl rajta. 
Az itthon maradás jegyében aztán végül főztem, mostam, kutyákat fürdettem, majd ha már ők itt jártak, fürdőt takarítottam, porszívóztam, felmostam..
A mehetnék és az ehetnék végül este hétkor győzött, és elugrottunk a tatabányai Burger Kingbe..igaz, N mentünk be, csak hoztunk kaját a drive-ból. Rég nem esett már ilyen jól a vacsora.

2020. máj. 8.

Kóstoljátok meg

Lusta vagyok már bármit is írni, de mindenképpen meg kell mutatnom ezt a csokit, mert még kell kóstolni mindenkinek. Nagyon finom. 

2020. máj. 7.

Naiv vagyok

Bevallom, én azon naivák táborába tartoztam (és még nem adtam fel teljesen), akik azt gondolták, hogy ha valami, hát akkor most ez a helyzet megtanítja mindenkinek az önnön fontossága helyett az összefogás, az együttműködés fontosságát előtérbe helyezni. Azt gondoltam, hogy ez a helyzet megtanítja majd még több embernek értékelni a kis dolgokat, amikben rejlenek a nagy dolgok titkai. Azt gondoltam, hogy az évtizedek óta tartó folyamatos rohanás, egyre gyorsuló és személytelenebbé váló világban élés után majd értékelni fogjuk a csendet és a lassulást. 
A naiv gondolataim után nyilván volt bennem egyfajta várakozás is, vártam, hogy majd bekövetkezik ez a fajta változás, és szép lassan majd amikor újra kitárhatjuk az ajtóinkat egymás előtt, egy egészen más világ köszönt rám. 
Sajnos nagyon keserves csalódások érnek,ért nagyon kevés emberen látok változást pozitív irányba. Sőt... Nap mint nap tapasztalom, hogy minden eddiginél több rosszindulat és ellentét kapott szárnyra. Mindenki a másikat irigyli az ő helyzete miatt, a vidéki a pestire mutogat, a pesti a vidékire. Az idős emberek a fiatalokat gyalázzák, a fiatalok az időseket. Vannak a maszkos emberek, meg az őket hülyének néző emberek. 
Azt gondolom, így saját magunknak tesszük nehézzé pedig, mert bármi is volt a vírus okozója, bármi miatt is lett belőle világjárvány, muszáj lenne közösen, egy nyelvet beszélve megélni, túlélni. 
De persze ki vagyok én, hogy megmondjam bárkinek is a tutit..csak figyelek csendben, tanulok szorgalmasan, és igyekszem változtatni azokon a nem fontos dolgaimon, amik nincsenek rám jó hatással. 

2020. máj. 6.

Nyűgös

Nyűgös hét ez a mostani, pedig alapvetően a május a kedvenc hónapjaim közé tartozik. Biztos, hogy az időjárás nem túl ideális változása is közrejátszik ebben. Napok óta fázom, és tegnap is, meg ma is úgy éreztem magam, mint akit bármelyik pillanatban ledönthet a lábáról valami betegség. Szerencsére ez nem következett be, de rendesen be vagyok lassulva, és nagy kedvem lenne egy egész napot ágyban tölteni. 
Holnap már csütörtök, és az előbb jól rá is csodálkoztam, hogy minden nyűgösség ellenére milyen gyorsan telik a hét. Igaz, így van ez szinte mindig..gondoltátok volna, hogy már egy éve az új munkakörömben dolgozom? Mozgalmas év volt, az biztos. Rengeteget tanultam, és még mindig van mit. De ez azt hiszem, így is lesz mindig, mert folyamatosan változni és változtatni kell, igazodni az újabb és újabb igényekhez, elvárásokhoz, felnőni a mindenféle feladathoz. A következő fél-egy év során vár rám a raktarbővítés utáni raktárhelyek kialakítása, ami nem kis munka lesz, és nagyjából még fogalmam sincs róla, hogy fogom megvalósítani. Azt már tudom, hogy a főnököm egyik régóta dédelgetett álmát is valóra kell váltanom ennek során. De valahogy biztos sikerülni fog. 
Ma voltunk Rolanddal az okmányirodában megcsináltatni a NEK adatlapot. Egyedül csak őt engedték be, ami furcsa volt, mert mégis egy gyerekről beszélünk, meg maszk is volt rajta is, rajtam is, de csak egy pillanatra akartam fent ezen, mert végülis megoldotta. 
Patrikék online kurzusa jól sikerült, elég érdekes beszélgetés volt. 

2020. máj. 5.

Újdonságok

Menet közben valamikor a múlt hét vége és ennek a hétnek az eleje között frissített a telefonom szinte minden alkalmazást. Bevallom, az a fajta vagyok, aki meg sem nagyon nézi ezeket, csak rányomok a frissítés gombra, és kész. 
Aztán persze utána szoktam csodálkozni, hogy jé, ez még legutóbb nem így nézett ki. 
Így jártam most a blogger felülettel is. Mert az is teljesen más lett mobilon, mint eddig. Nem rosszabb semmiképpen, de más. Az első öt percben, amikor szembesültem vele (azt hiszem hétfőn este volt) kicsit elveszve néztem, hogy akkor most hol is kell bejegyzést írni, de aztán meglett. 
Mára már ismerősként üdvözöltem a felületet, úgyhogy nem lesz gond, meg fogom szokni. 
Így lesz majd valószínűleg a pdf könyvekkel is, mert most jött el az idő, amikor kifogytam a rendes, igazi könyvekböl. Olvasás nélkül meg lehet ugyan élni, csak nem érdemes. Nem vagyok nagy rajongója  telefonon olvasásnak, de szükség törvényt bont. Adok esélyt annak, hogy akár így is jó lesz. De aztán lehet, hogy könyveket kell vennem, mert a könyvtár zárva van továbbra is. Igaz, elindul valami másfajta kölcsönzés, akár azt is kipróbálhatom. 

2020. máj. 4.

Gyertek ti is!

Ti voltatok már Bánkon? És voltatok már olyan fesztiválon, aminek semmi köze nincs a zenéhez?
Ha mindkét kérdésre nemmel válaszoltatok, és felkeltettem a kíváncsiságotokat, akkor elárulom, hogy ha van kedvetek hozzá, akkor lehetünk együtt részesei egy rendhagyó fesztiválnak ezen a héten. Mégpedig pont Bánkon, mert ugye ott sem jártunk még.
Együtt lehetünk a Padtársos fiúkkal-lányokkal, akik dacára a régóta tartó karanténnak, legyőzve minden fizikai korlátot, időt, fáradtságot, megabyte-okat és gigabyte-okat nem kímélve szervezték meg a Fertőzött politika- karantén kurzus eseményt.  A többi érdekes részletet a linkre kattintva megtaláljátok.
Őket "ismerve", olvasva az írásaikat nem lesz unalmas politikai maszlag, hanem valami olyan, amiből mindannyian tanulhatunk valamit, választ kaphatunk a fel nem tett kérdéseinkre is, vagy csak egész egyszerűen megnézzük-meghallgatjuk hogy tud Deutsch Tamás beszélgetni ezekkel a fiatalokkal.
Szerdán este ott találkozunk.


2020. máj. 3.

Anyák napja

Mi szerencsések vagyunk ezzel a sokgenerációs együttéléssel, mert egy percre sem okoz fejfájást egyetlen családi ünnep sem. Gond nélkül megünnepeltük Erik szülinapját, a nevelőapám szülinapját, anyukám szülinapját, és most az anyák napját is. Igaz, elővigyázatosságból azért még velük sem puszizkodunk még ilyenkor sem, és senki nem tölt a mamáéknál sok időt.
A nagyszüleimhez egyáltalán nem megyünk be, akik egyébként ezért kicsit sem hálásak, sőt
..de nem baj. Még véletlenül sem szeretnénk mi vinni nekik bármit is, amitől nagy bajuk lehet.
Egyébként is- megmondom őszintén- nekem már a mama rég nem ugyanaz az ember, aki valamikor a nagymamám volt. Én magamban réges régen búcsút vettem tőle, és nagyon nehezére esik látni őt ilyen állapotban. Hálátlan dögnek tűnök tőle, de egyszerűen a hideg szaladgál a hátamon attól, ahogy látom az ágyban feküdni, és nézni azzal a tekintettel, amiben már nincs semmi értelem.
A fiúk (meg az apukájuk) jól megleptek engem, és már a közelgő születésnapomra is gondolva kaptam tőlük egy cipőt. Erik már sietett is a tudomásomra hozni, hogy ez olyan, amiben már lehet "flekszelni". (Azt jelenti, menőzni)
Gondoltak arra is, hogy majd azért eljön még az idő, amikor meccsre is fogunk járni megint, és Ida ez a cipő illik majd igazán.

A méretet is jól tudták, tökéletes a lábamra, és nagyon kényelmes.

2020. máj. 2.

Ma sincs meccsnap

Ma is eltelt egy nap. A szokásos semmi extra módon, pedig, ha minden rendben lenne a világban, akkor ma nem akármilyen meccsnap lett volna. Hanem egy hazai derby, ahol egész biztosan "robbant" volna a stadion a sokezer fradista hangjától. Ha minden rendben lenne a világban, akkor itt, ezen a meccsen szerintem már ünnepelhettük volna a harminegyedik bajnoki címet is.
Ehelyett csend van a Groupama Arénában sok-sok hete már, csak a pálya karbantartók járnak a gyepen.
Nem vagyunk elfelejtve egyébként, mert rendszeresen kapunk videóüzeneteket a játékosoktól, figyelemmel kísérhetjük az edzéseiket, volt már online meccs nézés is. A hatvanöt év feletti bérletes szurkolók ajándékot is kaptak, elég komoly csomagot állítottak össze nekik, hogy könnyebb legyen az otthon töltött idő.
Augusztus tizenötig biztos nem mehetünk meccsre, ami mostantól számítva még nagyon sok idő. Ha zárt kapus meccsek lesznek is, és nézhetjük a tévében, az messze nem lesz ugyanaz senkinek.
De türelmesnek kell lenni...

2020. máj. 1.

Május 1

Nem fogok azon keseregni, hogy mit nem csinálhattunk ma, mert felesleges lenne.
Azt gondolom, hogy most, amikor eljutottunk oda, hogy az ország nagy részén enyhítések következnek már, most kell csak igazán fegyelmezett és szabálykövető magatartást tanús8tani. Örömmel üdvözöltem a rendelkezést, miszerint végre kötelező lesz az üzletekben a maszk (vagy legalább valami, amivel eltakarja mindenki az orrát, száját), én már rég kötelezővé tettem volna.
Persze, tudom, könnyen vagyok, mert tudtam venni magunknak maszkot. Több helyről is rendeltem, olyanoktól, akik varrással keresik a kenyerüket, a munkahelyen is kaptunk moshatót is. És vettünk egy doboz eldobhatót is.
De nálunk mindenki hordja is. Akárhová megyünk, a házból kilépve rajtunk van.
De mindegy, ennyit erről a témáról.
A mai nap is jól eltelt itthon. Hamburger húst ebédeltünk, aztán filmet néztünk, muffint sütöttem meg kakaós csigát, hajat festettem, kitakarítottam a wc-ket.
Délután még a nap is sütött.