2020. máj. 19.

Ez is érdekes

Mostanában többen, más-más életszakaszomból ismerve, megkérdezték tőlem, hogy szoktam e még írni. Amikor pedig nemmel válaszoltam, sajnalkoztak, hogy kár, hogy abbahagytam, mert amiket akkor olvastak tőlem, az mindig nagyon tetszett nekik. Volt aki azt is mondta, hogy érdemes lenne még most is újra elkezdeni, és persze, szeretne is az első olvasók közé tartozni. 
Ezeknek a beszélgetéseknek kapcsán persze elgondolkoztam. Jól esett a dicséret, és hogy sok év  után is még erről is emlékeztek rám. Valahol a padláson még vannak olyan füzetek, írógéppel írt novellák, amiket szerelmes tini lányként írtam. A füzetekböl már lehet, hogy kikopott az írás, mert ceruzával írtam. 
Azóta sokat gondolkodom rajta, hogy vajon van e még elég türelmem az íráshoz, van e bennem elég kitartás, hogy elővegyem és leporoljam a régi àlmot. 

3 megjegyzés:

  1. Szerintem lenne...hajrá! :-)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem én megpróbálnám :) , szóval tényleg hajrá...
    Én is szeretek írni, viszont annak ellenére, hogy itthon vagyok, nem nagyon csinálom - csak amit esetleg megrendelnek tőlem :) - mindig valahogy úgy voltam vele, hogy ehhez kell lelkiállapot is. Ami egyébként talán igaz is, mert minden élethelyzetben nem tud az ember csak úgy írni, de legalább ennyire kell az elhatározás is - erre jöttem rá :) ...

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a bizalmat, biztatást, én kevésbé bízom magamban, főleg, hogy valóban szükség van lelkiállapotra is az íráshoz. Na majd meglátjuk..

    VálaszTörlés