Csak egy kedd

Azt leszámítva, hogy a gyerekeim azért már igencsak ráuntak ezekre a classroom-os feladatokra és határidőkre (meg úgy egyáltalán erre a tanévre is általában) van ennek az egésznek jó része is az ő szempontjukból. Meg az enyémből is, mert annak egyformán örülünk, hogy nem kell reggel időre kelni (csak ha matek óra van, vagy valami számonkérés), nem kell buszra rohanni, nem kell őket tízszer hívni telefonon reggel, hogy biztos felkeltek e. Nincs aki elvegye a telefont, aki számon kérje, hogy miért nincs itt a tesicucc..szóval van egy csomó ilyen, ami nélkül határozottan jobb lenni. 

De azért hiányzik nekik a suli, vagyis leginkább a társaság a suliból. 

Eriknek az edzés is nagyon hiányzott, de ma ez megkezdődött. Öltözőt nem használhatnak, csak a mosdót, egyszerre csak egy csapat van ott. Nem lesz már meccs, de legalább mozognak, mert akármennyit is dekáznak, fociznak az udvaron, az messze nem ugyanaz. Természetesen voltak kétségeink, hogy engedjük e, de aztán végül nem emeltünk kifogást a dolog ellen. 

Ma a kutyák is megkapták az évi rendes oltásukat, meghoztuk a féreghajtó tablettákat is. Holnap hozzá a futár a kullancs,bolhairtó spot-on-t, remélhetőleg az idén megússzuk a bolhásodást. 

Kaptunk ma ezen kívül egy nagy kupac rossz hírt a munkahelyünkön, ami nagyon sz.rul esett mindenkinek, de nincs mit tenni, mint elfogadni. Nem baj...találunk valamit, amitől majd kicsit szebb lesz a világ. 

Például jelen leszünk a Fradi meccsen egészen formabontó módon...a klub felajánlotta, hogy megoldja...a feltöltött képekből készülnek karton figurák, akik a lelátókon lesznek majd. Gondolom a saját helyünkön. És ez jó..😊