Anyák napja

Mi szerencsések vagyunk ezzel a sokgenerációs együttéléssel, mert egy percre sem okoz fejfájást egyetlen családi ünnep sem. Gond nélkül megünnepeltük Erik szülinapját, a nevelőapám szülinapját, anyukám szülinapját, és most az anyák napját is. Igaz, elővigyázatosságból azért még velük sem puszizkodunk még ilyenkor sem, és senki nem tölt a mamáéknál sok időt.
A nagyszüleimhez egyáltalán nem megyünk be, akik egyébként ezért kicsit sem hálásak, sőt
..de nem baj. Még véletlenül sem szeretnénk mi vinni nekik bármit is, amitől nagy bajuk lehet.
Egyébként is- megmondom őszintén- nekem már a mama rég nem ugyanaz az ember, aki valamikor a nagymamám volt. Én magamban réges régen búcsút vettem tőle, és nagyon nehezére esik látni őt ilyen állapotban. Hálátlan dögnek tűnök tőle, de egyszerűen a hideg szaladgál a hátamon attól, ahogy látom az ágyban feküdni, és nézni azzal a tekintettel, amiben már nincs semmi értelem.
A fiúk (meg az apukájuk) jól megleptek engem, és már a közelgő születésnapomra is gondolva kaptam tőlük egy cipőt. Erik már sietett is a tudomásomra hozni, hogy ez olyan, amiben már lehet "flekszelni". (Azt jelenti, menőzni)
Gondoltak arra is, hogy majd azért eljön még az idő, amikor meccsre is fogunk járni megint, és Ida ez a cipő illik majd igazán.

A méretet is jól tudták, tökéletes a lábamra, és nagyon kényelmes.