2018. ápr. 17.

Testvériesség

Nem nagyon emlékszem olyanra, hogy előfordult volna bármikor is, hogy ha valakinek valami komolyabb baja volt, akkor a többiek nem követték e őt a bajban. Igazi testvérek, mert nem csak beszólni tudnak egymásnak elsőrangúan, hanem olyan együtt érzőek, hogy még akár meg is betegszenek, vagy balesetet is szenvednek annak érdekében, hogy a többiektől ne maradjanak le.
Ugye már adott volt Patrik és Erik. Ma meg becsatlakozott egy kisebb kaliberű, ám neki igencsak fájdalmas dologgal Roli is. Aki azzal a bizonyos gördeszkával volt, és esett is egyet. Az apja is ott volt, szerinte nem esett akkorát, mint ahogy Roli állítja, de ő onnantól kezdve, hogy hazaértek, csak sóhajtozott, hogy neki biztos eltörött a csuklója, mert nagyon fáj. A törésről azért lebeszéltem, mondván, nem dagadt fel, de attól még nem sikerült eltántorítani, hogy esetleg megrepedt valamije. Szerintem egyikről sincs szó, mert amikor bekentem flexagillel, még csak nem is sziszegett (igaz, óvatos voltam), meg ráraktam neki a csuklóbandázst is, akkor sem mondta, hogy jajj, nehogy megszorítsd. Megígértette velem, hogy elviszem orvoshoz legkésőbb csütörtök délután, hogy megröntgenezzék, mert ő emlékszik, hogy amikor el volt törve a csuklója, akkor sem volt dagadt. (mondjuk valami van ebben, mert annyira durván tényleg nem volt, mint mondjuk most Patrik bokája) Reménykedem benne, hogy nekem van igazam, és nem neki, és tényleg csak egy banális kis sérülés, és ő meg csak azért éli meg fájdalmasabbnak, hogy ne a többiek körül forogjon a világ.
Na majd kiderül ez is. :)

1 megjegyzés:

  1. Remélem nincs komoly baja, de a csukléótörés tényleg nem dagad viszont húúú de sokáig gyógyul, de ezek szerint volt már benne része... :(

    VálaszTörlés