2018. ápr. 6.

Nem erre készültünk

Embert próbáló délelőtt volt a mai, pedig nem is dolgoztam. De volt pár perc, amikor sokkal szívesebben lettem volna épp nyakig a munkában, mint ott, ahol éppen voltam.
Ma kellett visszamenni Patrikkal a traumatológiára. Miután a múlt héten meglebegtették előtte, hogy most már majd járógipszet kap, ő ezt simán készpénznek is vette, és így vágott neki a mai napnak. Gondolom millió elképzelése volt arra vonatkozóan, hogy ő majd akkor mi mindent fog tudni csinálni majd, ha végre ki tud mozdulni a lakásból.
Jó korán mentünk, úgyhogy alig voltak még a rendelőben. Gyorsan be is kerültünk, ahol ugyan vártunk, mert két beteg jutott egyszerre egy gipszelőre. Aztán kis idő múlva jött az ember az ollóval, hogy akkor most levágja a gipszet, és mindjárt jön az orvos is megnézni Én nem tudom mi történt ott és akkor Patrikkal, de lekerült a gipsz a lábáról, ő pedig majdnem rosszul lett. Először csak elsápadt, aztán mondta, hogy rosszul van. Előkaptam a táskámból a dobozos üdítőt, amit reggel a hűtőből vettem ki, azt nyomtam a tarkójához, hogy majd attól hátha jobb lesz, kizökken, vagy valami. De nem lett jobb, és mikor láttam, hogy mindig jobban fehéredik el, és mondta, hogy hányingere van, és szóljak valakinek, mert szerinte rosszul lesz, akkor egy-két pillanatra én is kicsit pánikba estem. Azért odaléptem a gipszelős emberhez, hogy segítsen, mert lehet, hogy el fog ájulni a gyerekem, aki jött, és leengedte a vizsgálóasztal (ágy) fejtámláját, hogy le tudjon feküdni, meg kinyitotta az ablakot. Lassan el is múlt szerencsére. Jött az orvos, ránézett a lábára, mondta, hogy kaphat ugyan könnyített gipszet, de nem állhat rá. Szerencsétlen gyerekem ekkor kapta a második sokkot. Erre a verzióra nemigen készült fel, hiába mondtam többször is.
A gipszelés egy rémálom volt, mert kilencven fokban kellett tartania a lábfejét, ami nagyon nehezen ment neki, az ujjait nem nagyon érezte, a fájdalmat viszont annál inkább, így csak sokadik nekifutásra sikerült a helyes pozícióba állítani. Ez a könnyített gipsz is furcsa egy valami, úgy néz ki, mint egy tekercs színes géz. Bevizezte, és elkezdte tekerni, mint a fáslit, előtte mondjuk jól alábélelte. Három ilyen tekercset rakott rá, elég ormótlannak tűnik, de biztos így kell lennie. Persze, fájt neki végig, szerintem alig várta, hogy kikerüljünk onnan. Még ez után kellett röntgenre menni, de aztán már gyorsan végeztünk, mert az orvos csak ránézett a felvételre, jónak találta. Még húsz trombózis elleni injekciót írt fel, de még nem kell kiváltanunk, mert jövő hét pénteken is röntgenezik, és az is előfordulhat, hogy mégis műteni kell. Ha meg igen, akkor másmilyen injekció kell majd. Ezen a ponton én is kaptam egy enyhe sokkot, mert erre a verzióra én sem készültem fel egyáltalán. (és remélem, hogy nem is kell)
Itthon mondta, hogy szeretne velünk holnap a meccsre jönni (megértem, nagyon elege van az itthonlétből), de így, hogy még nem állhat rá a lábára, nem tud a saját helyére ülni. De ha mehet a mozgáskorlátozott helyekre, akkor eljönne. Így aztán felhívtam Fruzsit, akivel kapcsolatban voltam a játékoskísérős napjainkon, és kértem a segítségét. Délben hívott vissza, hogy semmi akadálya ennek, nyugodtam mehet oda. Erik bevállalta, hogy ő szívesen megy vele oda, hogy ne legyen egyedül.
A bejutást majd megoldjuk, meg hagyunk bőven időt arra is, hogy ne fáradjon ki nagyon a mankózásban.
Aztán Balázs talált az interneten gipszvédőt, amiben lehet fürdeni is. Még ezt is leegyeztettem telefonon, hogy ha megrendelem, át tudom e venni még ma. Kedves volt a férfi, akivel beszéltem, mert beleegyezett, így ma délután fél hatkor még Erikkel Kelenföldön ezt is beszereztük. Nem volt egyszerű felapplikálni a gipszre, de negyedik nekifutásra végül sikerült, és tényleg teljesen száraz maradt a gipsz is, meg ennek a protektornak a belseje is. Jó találmány, és nagyon örülök neki, hogy Balázs rátalált, egy kicsit tudunk vele javítani talán  Patrik egyébként ramaty lelkivilágán.

De hogy milyen érdekes is a sors? A facebook "dobta fel" emlékként, hogy két éve ezen a napon Roli kezét gipszelték. Remélem nem minden páros évben lesz az a program április hatodikán.

6 megjegyzés:

  1. Hát, ezt még olvasni is sokkoló volt, átélni meg még inkább! Remélem a legjobbakat, hogy nem lesz műtét és szegény Patrik hamarosan járógipszet kap, mert át tudom érezni mennyire nehéz bezárva és korlátozott mozgással létezni a lakásban (Tomával kellet az utolsó 6 hétben feküdnöm, mielőtt megszületett)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen.
      Hú, az a hat hèt is nagyon nehéz lehetett, főleg, hogy ott volt a nagytesó, aki mellett azèrt volt teendő.

      Törlés
  2. óóóó, ezek nem jó hírek... :-( De legalább a meccset nem kell kihagynia. Tudom, milyen vacak bezárva lenni, és kimaradni mindenből. Milánnal is nagyon kínlódtunk. Ilyenkor a leguncsibb boltbamenés is maga a kaland. Kitartást Nektek, és drukkolok, hogy ne kelljen műtét! ++++

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vègül sajnos a meccs is kimarad, mert szemerkèl az eső, nem merjük megkockáztatni, hogy esetleg elessen, vagy megazzon a gipsz. 😒 Köszi a drukkolást.

      Törlés
  3. Dius nem könnyű időszakon mentek keresztül.(
    Mielőbbi jobbulást, és gyógyulást a fiadnak, neked meg kívánom, hogy ne legyen többet ilyen stresszben részed!

    VálaszTörlés
  4. Remélem hamara túl lesz Patrik a dolgon, a lelkének most a legnehezebb valószínűleg, hogy mozgásában gátolva van... Egy év múlva mosolyogva fogjátok emlegetni - szorítok, hogy így legyen!

    VálaszTörlés