2016. jan. 30.

Már megint Lujzi

Úgy látszik, Lujzi, aki egyébként a mosogatógép funkcionálisan, mindig a januárt választja sztrájkolásra. Nem mondom, nyugodtan felhagyhatna ezzel a szokásával, leginkább mondjuk azért, mert ez az idei az utolsó együtt töltött januárunk. Lehet mondjuk, hogy már ezt fülelte ki, hogy úgy tervezzük, majd egy másik Lujzi fog nekünk mosogatni a másik lakásban, és emiatt tette velünk ezt, amit ma...
Ebéd után még szépen belepakoltam a tányérokat, meg két wok-ot, amikben a gyros készült, hogy mire mi hazaérünk, addigra ő szépen elmosogasson. Nem voltunk olyan sokáig távol, de éppen lehetett volna ideje szép nyugiban végezni a dolgát, de arra léptünk be, hogy villogott a hibaüzenet a kijelzőjén. A03. Ami elvileg lefolyó-problémát jelez. Volt már egyszer ilyen, akkor is sikerült megoldani, így Balázs -válogatott káromkodások között- nekiállt. A múltkori esetet próbálta követni, így először megpróbálta a "dugulást" megszüntetni gépen belül mindenféle kemikáliával. De az csak nem moccant semerre sem, így, mikor már másodszor merte ki a vizet a gépből, nem kicsit pöccent már be. Vártam, hogy vajon mikor jön el a pillanat, amikor kirohan valami kisbaltáért, és szétveri. Ezt azért nem tette, de közel járt hozzá. Főleg, mikor kiderült, hogy a lefolyócső eltört, és folyik belőle a víz. Szólt, hogy zárjam el gyorsan a csapot, de nemhogy gyorsan nem tudtam, még lassan sem ment. Sőt, ha már nem ment az elzárás az egyik irányba, hát tekertem rajta a másik irányba is, amitől aztán spriccelt a víz mindenfelé.
Nem részletezném azt a cseppet sem vicces és egyáltalán nem szeretetteljes pár percet, ami ezután zajlott le köztünk, de talán vannak, akik el tudják képzelni.
Ahogy azt sem akarom túlságosan részletezni, hogy hol mindenhol volt víz. Egyszerűbb azt mondani, hogy a szobákban azért szerencsére nem volt. Felitattam, feltöröltem, recsegő-ropogó térdekkel, majd aztán még Balázs is újra, mert ahányszor meg kellett mozdítani a kis dögöt, annyiszor jött még belőle a víz. Mire kifolyt belőle, meg a csőből is, már mindenhol víz volt, és széthordott nyomok.. és még csak akkor lett elhúzva a konyhaszekrény a helyéről. Ami alól előkerült a rég letiltatott dolgozó kártya, meg több kiló kenyérnyi morzsa, és kosz, por, víz, meg ilyesmi.. Alig fél óra múlva már újra tiszta és száraz volt alatta is minden.
Lujzi most egy pár napra szabadságra lett küldve, addig biztosan, amíg meg nem érkezik az új lefolyócső. A bőröm egy cseppet sem lájkolja ezt a hírt, mert amúgy is folyton szétrepedeznek az ujjaim, a kézzel mosogatás meg még majd tesz rá két lapáttal, de mindegy.
Na de mondom.. ez már az utolsó ilyen akciója volt velünk. :) Ezek után meg biztos, hogy nem engedem, hogy költözzön velünk.. még csak az hiányzik, hogy ott is minden januárban nekiálljon megőrülni.

1 megjegyzés: